Június 9. – 101. nap

 

Bír 3-4

3 1Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat, 2mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat: 3a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hettitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig. 4Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott, Mózes keze által. 5Izrael fiai a kánaániak, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebuziták között laktak, 6feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak az isteneiknek.

A BÍRÁK TÖRTÉNETE

1. OTNIEL

7Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s a Baáloknak és az Aseráknak szolgáltak. 8Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta őket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak. 9Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, aki megmentette őket: Otnielt, Kenáz fiát, Kaleb öccsét. 10Rászállott az Úr lelke, s ő bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött. 11Így negyven évig nyugalom volt az országban.

2. EHUD

11Kenáz fia, Otniel halála után 12Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. 13Eglon szövetkezett Ammon és Amalek fiaival, felvonult Izrael ellen, legyőzte és hatalmába kerítette a Pálmák városát. 14Izrael fiai tizennyolc esztendeig szolgáltak Eglonnak, Moáb királyának. 15Akkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, a Benjamin fiai közül való Gera fiát, aki balkezes volt. Izrael fiai adót küldtek vele Moáb királyának, Eglonnak. 16Ehud csinált magának egy arasznyi hosszú, kétélű kardot és jobb csípőjére csatolta, a ruhája alá. 17Így vitte az adót Eglonnak, Moáb királyának. Eglon nagyon kövér ember volt. 18Amikor az adót átadta, Ehud visszaindult azokkal az emberekkel, akik odavitték, 19de a bálványok mellől, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: „Titkos üzenetem van számodra, király.” „Csend legyen!” – válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt. 20Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: „Isten üzenetét hozom neked, király.” Erre az fölkelt székéről. 21Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípőjén viselt, és beledöfte a király hasába. 22A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot, 23aztán kimászott az ablakon, s az oszlopcsarnokon át távozott. A fenti szoba ajtóit bezárta maga mögött, s ráhúzta a reteszt.

24Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták, a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: „Bizonyára betakarta lábát a hűsülőszoba sarkában.” 25Csak vártak és nem tudták, mit gondoljanak, mert nem nyitotta ki a fenti szoba ajtait. Erre fogták a kulcsot és kinyitották, s ott találták urukat a földön fekve, holtan. 26Várakozásukat kihasználva Ehud elmenekült. Elhaladt a bálványok mellett és Szeirába jutott. 27Mihelyt Izrael földjére ért, megfújta a harsonát Efraim hegyén, és Izrael fiai levonultak vele a hegyről. Ő pedig az élükön. 28Ezt mondta nekik: „Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!” Erre mellé szegődtek, és megszállták Moáb előtt a Jordán átkelőhelyeit, nem engedtek senkit átkelni. 29Legyőzték Moáb népét, mintegy tízezer erős és vitéz embert, nem menekült el egy sem. 30Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban.

3. SAMGAR

31Utána Ánát fia, Samgar következett. Egy ösztökével hatszáz embert megölt a filiszteusok közül, és ő is megszabadította Izraelt.

4. DEBORA ÉS BÁRÁK

Izrael a kánaániak hatalmában.

4 1Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. 2Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. 3Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.

Debora.

4Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben. 5Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel. 6Elküldött és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül. 7Felvonultatom ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom.” 8Bárák így válaszolt neki: „Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” 9„Veled megyek – válaszolta neki –, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. 10Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment. 11A kenita Héber elvált Kain törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannaim-tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől.

Sziszera veresége és halála.

12Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. 13Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison-patakhoz. 14Erre Debora így szólt Bárákhoz: „Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!” Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. 15Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről és gyalog menekült. 16Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget. Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem. 17Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt. 18Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: „Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!” Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel. 19Így szólt hozzá Sziszera: „Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.” Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. 20„Állj ki a sátor ajtajához – mondta neki – s ha valaki jön és megkérdezi tőled: »Van itt valaki?« – feleld azt, hogy nincs.” 21Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt. Így halt meg. 22Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel.” Bement, s Sziszera ott feküdt holtan – a cövek kiállt a halántékából. 23Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt. 24Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.

 

Zsolt 101

KIRÁLYI FOGADALOM

101 1(Dávid zsoltára.) Jóságodról és igazságosságodról énekelek, hárfán játszom előtted, Uram!
2Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban,
3szemem nem nézi azt, ami bűnre vinne. Gyűlölöm, aki gonoszat művel, s nem tartok vele közösséget.
4Az álnok szív maradjon távol tőlem, nem ismerem azt, ami gonosz.
5Aki titokban rágalmazza embertársát, azt elveszítem. A fennhéjázót és a felfuvalkodottat nem tűröm.
6Szemem megkeresi a hűségeseket a földön, ők laknak majd velem. Aki egyenes úton jár, az legyen a szolgám,
7nem lakhat házamban, aki hamisságra hajlik. Aki hazugságot beszél, nem áll meg színem előtt.
8Reggelenként megsemmisítem az ország bűnöseit, száműzöm az Úr városából a gonoszakat mind.

 

Lk 11,1-26

A Miatyánk.

11 1Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait.” 2Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. 3Add meg a szükséges kenyerünket mindennap. 4Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe.”

Az alkalmatlankodó barát.

5Aztán így folytatta: „Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, 6útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. 7De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. 8Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki; amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.

A kitartó ima.

9Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. 10Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. 11Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? 12Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? 13Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

A Beelzebul-vád.

14Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott. 15De néhányan így vélekedtek: „Beelzebullal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket.” 16Mások próbára akarták tenni, ezért égi jelt követeltek tőle. 17De ő átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. 18Ha tehát a sátán meghasonlott volna magával, hogy állhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket. 19Ám, ha én Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok. 20De ha én az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa. 21Amikor az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van vagyona. 22De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, akkor elveszi fegyverét, amiben bízott, és a zsákmányt szétosztja. 23Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. 24Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. – 25Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja. 26Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt.”

 

IMG_20180102_132622.jpg

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑