Június 8. – 100. nap

 

Bír 1-2

A Bírák könyve

A TÖRZSEK ELHELYEZKEDÉSE KÁNAÁN FÖLDJÉN

Júda, Simeon, Kaleb és a keniták.

1 1Józsue halála után Izrael fiai megkérdezték az Urat: „Ki vonuljon fel közülünk elsőnek a kánaániak ellen, hogy támadást indítson ellenük?” 2Az Úr azt felelte: „Júda vonuljon fel elsőnek, mert kezébe adom a földet.” 3Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: „Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre.” Simeon el is ment vele. 4Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyőztek. 5Bezeknél megütköztek Adonicedekkel, és megverték a kánaániakat és a perizitákat. 6Adonicedek futásnak eredt, de üldözőbe vették, elfogták és levágták keze és lába hüvelykujját. 7„Hetven királynak vágattam le keze és lába hüvelykét – mondta ekkor Adonicedek. – Ezek asztalom alatt szedegették a morzsákat. Ahogy én tettem, úgy fizet nekem vissza Isten is.” Jeruzsálembe vitték, és ott meghalt.

8Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották. 9Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal. 10Majd felvonult Júda a Hebronban lakó kánaániak ellen – Hebront azelőtt Kirjat-Arbának hívták –, s legyőzte Sesájt, Achimánt és Talmájt. 11Innen Debir lakói ellen vonult – Debirnek egykor Kirjat-Széfer volt a neve. 12Akkor Kaleb így szólt: „Aki legyőzi és beveszi Kirjat-Széfert, annak feleségül adom a lányomat, Achszát.” 13Kenáz fia, Kaleb öccse, Otniel foglalta el, s ő hozzá is adta feleségül a lányát, Achszát. 14Amint megérkezett férjéhez, az arra ösztönözte, hogy kérjen atyjától szántóföldet. Amikor leszállt szamaráról, Kaleb megkérdezte: „Mit akarsz?” 15„Tégy meg nekem valamit! – felelte. – Ha elküldtél Negeb pusztájába, adj vízforrást is.” Erre Kaleb neki adta a felső és az alsó forrást is.

16Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negeben, Árád lejtőjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében. 17Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal. Legyőzték a Cefátban lakó kánaániakat, és betöltötték rajtuk az átkot. Ezért elnevezték Hormának. 18Júda nem tudta elfoglalni Gázát és környékét, sem Aszkalont és környékét, sem Ekront és környékét. 19Nem sikerült elűznie a síkság lakóit, mert vasszekereik voltak. 19De Júdával volt az Úr, amikor hatalmába kerítette a hegyvidéket. 20Amint Mózes meghagyta, Hebront Kalebnek adták, és ő kiirtotta onnét Enak három fiát. 21A Jeruzsálemben lakó jebuzitákat azonban nem űzték el Benjamin fiai. Így a jebuziták mind a mai napig Jeruzsálemben laknak, Benjamin fiai körében.

József háza.

22József háza is felvonult Bétel ellen, és az Úr velük volt. 23József háza kikémleltette Bételt. A várost egykor Luznak hívták. 24A hírszerzők megláttak egy embert, aki kifelé tartott a városból. Így szóltak hozzá: „Mutasd meg nekünk, hogyan juthatunk be a városba, s akkor megkönyörülünk rajtad.” 25Az megmutatta, hol lehet a városba behatolni. A város lakóit kardélre hányták, ezt az embert azonban rokonságával együtt elbocsátották. 26Az ember elment a hettiták földjére, ott várost épített, s elnevezte Luznak. A mai napig is ez a neve.

Az északi törzsek.

27Manassze nem hódította meg Bet-Seant és a hozzá tartozó falvakat, sem pedig Tanachot és a hozzá tartozó hegységeket. Nem űzte el Dórnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem Jibleámnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem pedig Megiddónak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit; így a kánaániak megmaradtak ezen a vidéken. 28Amikor azonban Izrael megerősödött, leigázta, de azért nem űzte el a kánaániakat.

29Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, így a kánaániak továbbra is ott laktak vele Gézerben. 30Zebulun nem űzte ki sem Kitron lakóit, sem Náhalal lakóit, s így a kánaániak ott maradtak Zebulun körében, de adófizetőik lettek. 31Áser szintén nem űzte el sem Akko lakóit, sem Szidón, Mahalib, Achszib, Helba, Afek és Rehob lakóit. 32Áser fiai tehát a kánaániak között maradtak, akik az országban éltek, mert nem tudták őket elűzni. 33Naftali nem űzte el Bet-Semes és Bet-Anat lakóit, és a vidéken lakó kánaániak között telepedett le, de Bet-Semes és Bet-Anat lakóit adófizetésre kötelezte. 34Dán fiait az amoriták a hegyvidékre szorították, nem engedték, hogy a síkságra lehúzódjanak. 35Az amoriták ragaszkodtak Har-Hereszhez, Ajalonhoz és Saalbimhoz, de amikor József házának keze erősebb lett, adófizetésre kötelezte őket. 36Az edomiták területe Akrabbim hegyétől a Skorpiók sziklájáig és attól fölfelé terül el.

Az Úr angyalának fenyegető szavai.

2 1Az Úr angyala fölment Gilgalból Bételbe, és így szólt: „Kihoztalak titeket Egyiptomból, és elvezettelek erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak. Ezt mondtam: Nem szegem meg szövetségemet soha. 2De ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a népével, hanem pusztítsátok el oltáraikat. Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Miért tettétek ezt? 3Aztán azt is mondtam: Nem űzöm el ezeket a népeket előletek. Szorongassanak benneteket, isteneik meg legyenek csapda a számotokra.” 4Amikor az Úr angyala elmondta Izrael fiainak ezeket a szavakat, a nép hangos sírásra fakadt. 5Ennek a helynek a Bokim nevet adták, és áldozatot mutattak be ott az Úrnak.

A BÍRÁK KORÁNAK ISMERTETÉSE

Józsue halála.

6Józsue akkor elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet. 7Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált. 8Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg. 9Azon a földön temették el, amely osztályrészül jutott neki. Timnat-Hereszben Efraim hegyén a Gaas-hegytől északra. 10És amikor ez a nemzedék megtért atyáihoz, egy más nemzedék nőtt fel utána, amely nem ismerte az Urat, sem azt, amit Izraelért tett.

A nép hűtlensége a bírák idejében.

11Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baáloknak szolgáltak. 12Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit. Ezeket imádták, az Urat pedig haragra ingerelték. 13Elhagyták az Urat, s Baálnak és Asztarténak szolgáltak. 14Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek – nem voltak képesek ellenállni nekik. 15Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak.

16Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből. 17De bíráikra sem hallgattak. Idegen istenekkel paráználkodtak, leborultak előttük: Nagyon hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsaira: nem úgy jártak el, mint azok. 18Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt. 19Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével.

Az idegen népek Kánaán földjén.

20Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen. Így szólt: „Mivel ez a nép megszegte a szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem és nem hallgatott szavamra, 21nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt” – 22hogy próbára tegye általuk Izraelt: vajon az Úr útjain járnak-e, mint atyáik jártak, vagy sem. 23Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat és nem adta őket Józsue kezébe.

 

Zsolt 100

FELHÍVÁS DICSÉRETRE

100 1(Hálaadó zsoltár.) Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind,
2örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva!
3Tudjátok meg, Isten az Úr! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén.
4Lépjetek be kapuin hálaénekekkel, előudvarába dicsőítő énekkel! Adjatok hálát és áldjátok nevét,
5mert jó az Úr, irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

 

Lk 10,21-42

Jézus öröme.

21Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. 22Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” 23Majd külön a tanítványokhoz fordult, és így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. 24Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta.”

Az irgalmas szamaritánus.

25Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” 26Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 27Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” 28„Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki. 29De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” 30Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. 31Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. 32Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. 33Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 34Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. 35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. 36Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” 37„Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”

Mária és Márta.

38Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. 39Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. 40Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” 41Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, 42pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.”

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑