Június 3. – 95. nap

 

Józs 15-16

Júda törzse.

15 1Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. 2Déli határa a Sós-tenger szélénél, a tenger dél felé ívelő öblénél kezdődött, 3majd dél felé folytatódott az Akrabbim magaslatáig, keresztülszelte Cint, majd Kádes-Barneától délre húzódott; Hecront elhagyva továbbment Addar felé, ott Karka felé fordult, 4átment Acmonon és Egyiptom patakjába torkollott, hogy a tengerben érjen véget. Ez legyen déli határotok. 5Keleten a Holt-tenger felé, majd a Jordán torkolatáig. Az északi határ a Jordán torkolatánál levő tengeröbölnél kezdődött. 6Aztán fölkanyarodott a határ Bet-Hogla felé, majd Bet-ha-Arabától északra folytatódott és Ruben fiának, Bohannak a kövéig húzódott. 7Most a határ felkanyarodott Debirnek, az Achor völgyétől kiindulva, és északon a kőkör felé fordult, Addumin lejtőjével szemben, amely a pataktól délre fekszik. Innen a határ En-Semes vizei felé húzódott és En-Rogelben ért véget. 8Aztán folytatódott Ben-Hinnom völgye felé, a jebuziták hegygerincétől délre, azaz Jeruzsálem felé, majd felkapaszkodott a hegy csúcsára, amely Hinnom völgyét lezárja nyugat felől, és Refaim síkságának az északi határánál fekszik. 9A hegycsúcsról a határ Neftoach vízforrásához kanyarodott, majd Efron hegyéig húzódott, hogy onnan Baala irányában, vagyis Kirjat-Jearim felé íveljen. 10Baalától a határ nyugatra fordult, a Szeir-hegység felé, végigfutott a Jearim-hegység északi lejtőjén – ez másként Keszalon –, onnan lefelé fordult Bet-Semes, majd Timna irányában 11elérte az Ekron északi oldalát, Sikkaronnak kanyarodott, felhúzódott Baala hegyére, aztán Jabneel felé tartva elérte a tengert. 12A nyugati határt a Nagy-tenger alkotta. Ezek körös-körül a határai annak a földnek, amely Júda nemzetségeinek jutott osztályrészül.

Kaleb fiai elfoglalják a Jordán völgyét.

13Jefunne fia, Kaleb, Júda fiai között kapott örökrészt az Úr Józsuénak adott parancsa szerint. Ez neki adta Kirjat-Arbát, az anakiták fővárosát, azaz Hebront. 14Kaleb kiűzte onnan Anak három fiát: Sesait, Achimant és Talmait, Anak utódait. 15Aztán Debir lakói ellen vonult, amelyet azelőtt Kirjat-Szefernek hívtak. 16Kaleb azt mondta: „Aki Kirjat-Szefert elfoglalja, annak adom leányomat, Achszát feleségül. 17Otniel foglalta el, Kaleb fiának, Kenáznak a fia, hozzá adta hát Kaleb a lányát, Achszát feleségül.” 18Amikor férjéhez vezették, rábeszélte, hogy kérjen apjától szántóföldet. Ő aztán leszállt a szamaráról a földre, s Kaleb megkérdezte: „Mit akarsz?” 19„Tégy nekem egy szívességet! Tégy meg a kedvemért valamit! Ha Negeb pusztájába küldtél, akkor adj vízforrásokat!” S neki adta mind a felső vízforrásokat, mind az alsó vízforrásokat. 20Ez lett Júda fiainak örökrésze, nemzetségeik szerint.

Júda törzsének városa.

21Júda fiai törzsének városai Edom határánál, a Negeben: Kabceel, Éder, Jagur, 22Kina, Dimon, Adada, 23Kedes, Hacar, Jitnan, 24Szif, Telem, Bealot, 25Hacor-Hadatta, Kerijot-Hecron (ez Hacor), 26Aman, Sema, Molada, 27Hacar-Gadda, Hesmon, Bet-Pelet, 28Hacar-Sual, Bersabé, Bizjotja, 29Baala, Ijim, Ecem, 30Eltolad, Keszil, Horma, 31Ciklag, Madmanna, Szanszanna, 32Lebaot, Silhim, En-Rimmon. Összesen 29 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 33A síkságon Estaol, Corea, Asna, 34Zanuach, En-Gannim, Tappuach, Enam, 35Jarmut, Adullam, Szoko, Azeka, 36Saarajim, Aditajim, Hag-Gedera, Gederotajim: 15 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 37Cenan, Hadasa, Migdal-Gad, 38Dilean, Ham-Micpe, Jokteel, 39Lachis, Boszkat, Eglon, 40Kabbon, Lachmasz, Kitlis, 41Gederot, Bet-Dagon, Naama, Makkeda: 16 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 42Libna, Eter, Asan, 43Iftach, Asna, Necib, 44Keila, Achzib, Maresa: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 45Ekron a városaival, s a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 46Ekrontól a tengerig minden, ami Asdod mellett található, a helységeivel együtt. 47Asdod a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel, Gáza a városokkal és a hozzájuk tartozó helységekkel egészen Egyiptom patakjáig és a határig, a Nagy-tengerig. 48A hegyvidéken: Samir, Jattir, Szoko, 49Danna, Kirjat-Szanna, vagyis Debir, 50Anab, Estemoa, Anim, 51Gósen, Holon, Gilo: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 52Arab, Duma, Esean, 53Janum, Bet-Tappuach, Afeka, 54Humta, Kirjat-Arba – ez Hebron –, Cior: 9 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 55Maon, Kármel, Szif, Jutta, 56Jiszreel, Jokdeam, Zanuach, 57Hak-Kajim, Gibea, Timna: 10 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 58Halchul, Bet-Cur, Gedor, 59Maarat, Bet-Anot, Eltekon: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. Tekoa, Efrata, azaz Betlehem, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: 11 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 60Kirjat-Baal, vagyis Kirjat-Jearim és Ha-Rabba: 2 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 61A pusztában: Bet-ha-Araba, Middin, Szechacha, 62Nibsan, a sóváros és Engedi: 6 város a hozzájuk tartozó helységekkel együtt. 63Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiűzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig.

Efraim törzse.

16 1József fiainak határa a Jordánnál kezdődött, Jerikóval szemközt, keleten, és Jerikótól a kopár hegyen át Bétel-Luz felé húzódott; 2Bétel-Luztól az arkiták határát átszelve Atarotig folytatódott; 3aztán nyugatra fordult a jafletiták határa felé, az alsó Bet-Horon határáig, majd Gézerig, végül pedig a tengerbe torkollott. 4Ez lett József fiainak, Manasszénak és Efraimnak az örökrésze. 5Ami Efraim fiainak területét illeti, nemzetségeik szerint: örökrészük határa keleten Atrot-Arach volt, egészen a felső Bet-Horonig, 6és a tengerbe torkollott…; északon Michmetat; aztán a határ kelet felé fordult Taanat-Silo irányában, majd tovább folytatódott keleti irányban Janoachig; 7Janoachtól lekanyarodott Atarot és Naara felé, érintette Jerikót és a Jordánnál végződött. 8Tappuachtól a határ nyugat felé folytatódott, a Kána-patakig, majd a tengernél ért véget. Ez Efraim törzsének örökrésze, nemzetségeik szerint, 9továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak örökrészében fenntartottak Efraim fiainak, ezek a városok és a hozzájuk tartozó helységek. 10A Gézerben lakó kánaánit nem tudták elűzni, ott maradt Efraimban hűbéresnek, mind a mai napig.

 

Zsolt 95

FELHÍVÁS DICSÉRETRE

95 1Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt!
2Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!
3Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött.
4Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.
5Övé a tenger, ő alkotta, övé a föld, keze teremtette.
6Gyertek, boruljatok le és imádjátok, hajtsatok térdet az Úr előtt, aki teremtett minket!
7Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, s kezére bízott nyáj vagyunk.
8Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján!
9Atyáitok ott megkísértettek, bizonyítékot követeltek, jóllehet látták tetteimet.
10Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam: Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat.
11Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam (országába)!”

 

Lk 8,26-56

Az ördögtől megszállott.

26A gerazaiak vidékére eveztek, amely Galileával átellenben fekszik. 27Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögöktől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott. 28Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: „Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!” 29Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. Az ördög kikergette a pusztába. 30Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” – „Légió” – válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva. 31Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe. 32A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik. 33Az ördögök erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett. 34Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra. 35Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből az ördögök kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. 36A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem. 37Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen. 38Az ember, akiből kimentek az ördögök, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte: 39„Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.

40Amikor Jézus visszaérkezett, tömeg fogadta. Mindenki várta. 41Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, 42mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. Útközben a tömeg majdnem agyonnyomta. 43Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. 44Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. 45Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” 46Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” 47Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. 48Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” 49Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert.” 50Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” 51Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. 52Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! – szólt rájuk. – Nem halt meg, csak alszik.” 53Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” 55Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. 56A szülők nem tudtak hova lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.

 

Queenstown Hill Summit, NZ
Queenstown Hill Summit, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑