Június 2. – 94. nap

Józs 13-14

II. A FÖLD FELOSZTÁSA A TÖRZSEK KÖZÖTT

Meghódítatlan vidékek.

13 1Józsue megöregedett, s igen előrehaladt a korban. Az Úr ezért így szólt hozzá: „Öreg vagy és éltes, pedig még sok föld vár meghódításra. Ezek vannak még hátra: 2A filiszteusok minden határa és a gesuriták egész földje, 3a Sichortól, amely Egyiptomtól keletre folyik, egészen Ekron határáig, északon – ez a kánaániaké. [A filiszteusok öt fejedelme: a gázai, asdódi, aszkaloni, gáti és ekroni; az avviták 4délen élnek.] A kánaániak egész földje Gázától kezdve és a szidóniak, egészen Afekáig és az amoriták határáig, 5azután a gibliták földje, az egész Libanonnal együtt, keleten, a Hermon-hegység lábánál elterülő Baál-Gádtól egészen Hamat bejáratáig. 6Elűzöm Izrael fiai elől a hegyvidék minden lakóját, a Libanontól egészen Miszrefotig, nyugaton, az összes szidónit. Te csak oszd fel a földet sorsvetéssel Izrael fiai között, amint parancsoltam neked. 7Itt az ideje, hogy ezt a földet feloszd a kilenc törzs, valamint Manassze fél törzse között: a Jordántól a Nagy-tengerig add nekik, nyugaton a Nagy-tenger legyen a határuk.”

1. A JORDÁNON INNENI TÖRZSEK

Áttekintés.

8Manassze törzsének másik fele már megkapta örökségét Ruben és Gád fiaival – Mózes adta ki nekik a Jordánon túl, kelet felé Mózes, az Úr szolgája akkoriban nekik adta részül: 9Aroer földjét, amely az Arnon völgye szélén fekszik és a várost a völgy közepén; az egész fennsíkot Medbától Dibonig; 10Szichonnak, az amoriták királyának minden városát, aki Hesbonban székelt, egészen az ammoniták határáig; 11továbbá Gileádot és a gesuriták meg a maachatiták földjét az egész Hermon-hegységgel, végül egész Básánt Szalkáig; 12Básánban Ognak egész birodalmát, aki Astarotban és Edreiben uralkodott és az utolsó refaita volt. Ezt a két királyt Mózes győzte le és űzte el. 13A gesuritákat és maachatitákat azonban nem űzték el Izrael fiai, ma is Gesurban és Maachában élnek, Izrael körében. 14Csak Lévi törzse nem kapott örökséget: az Úr, Izrael Istene volt az örökrésze, amint megmondta neki.

Ruben törzse.

15Mózes Ruben fiai törzsének nemzetségeik szerint adott örökrészt. 16Az övék lett a föld az Arnon völgye szélén fekvő Aroertől, s a völgy közepén elterülő várostól, az egész fennsík Medbáig, 17Hesbon a fennsíkon elterülő összes várossal: Dibon, Bamot-Baal, Bet-Baal-Meon, 18Jachac, Kedemot, Mefaat, 19Kirjataijim, Szibma és a Gór-hegységnél Ceret-has-Sachar; 20aztán Bet-Peor, a Piszga lejtője, Bet-ha-Jesimot, 21a fennsík összes városa, továbbá Szichonnak, az amoriták királyának egész országa, aki Hesbonban székelt; őt éppúgy legyőzte Mózes, mint Midián fejedelmeit, Evit, Rekemet, Curt, Hurt, Rebát, Szichon hűbéreseit, akik az országban éltek. 22Beor fiát, Bileámot, a jövendőmondót is kardélre hányták Izrael fiai más áldozatokkal egyetemben. 23Így Ruben fiainak földje egészen a Jordánig terjedt. Ez lett Ruben fiainak az öröksége a nemzetségek szerint: a városok és a hozzájuk tartozó helységek.

Gád törzse.

24Mózes Gád törzsének, Gád fiainak nemzetségeik szerint osztott örökrészt. 25Az ő földjük lett: Jazer, Gileád összes városa, az ammoniták földjének fele egészen a Rabbával szemközt fekvő Aroerig, 26továbbá Hesbontól egészen Ramatham-Micpéig és Betonimig, azután Machanajimtól Lo-Debar vidékéig, 27végül a síkságon: Bet-Haram, Bet-Nimra, Szukkot, Cafon, Szichon hesboni király birodalmának maradék része. A Jordán alkotta a határt egészen Kinneret taváig a Jordán túlsó partján, 28kelet felé. Ez lett Gád fiainak örökrésze nemzetségeik szerint: a városok a hozzájuk tartozó helységekkel.

Manassze törzse felének része.

29Mózes Manassze törzse felének nemzetségeik szerint adott örökrészt. 30Az ő földjük lett: Machanajimtól kezdve egész Básán, Ognak, Básán királyának egész országa, a básáni Jair összes sátortábora, 60 város. 31Gileád fele, valamint Astarot és Edrei, Og székhelyei Básánban Manassze fia, Machir fiainak jutott örökrészül, Machir fiai felének, nemzetségeik szerint. 32Ezt osztotta ki Mózes Moáb pusztáján a Jordánon túl, keletre, Jerikóval szemben. 33Lévi törzsének nem adott örökrészt: az Úr, Izrael Istene lett az örökrésze, amint megmondta neki.

2. A HÁROM NAGY TÖRZS A JORDÁNTÓL NYUGATRA

Bevezetés.

14 1Ezt kapták örökrészül Izrael fiai Kánaán földjén, ezt osztotta ki nekik Eleazár pap és Józsue, Nun fia s Izrael törzseinek a fejei. 2Sorsvetéssel osztották ki, ahogy az Úr a kilenc és fél törzsnek Mózes által parancsolta. 3Két és fél törzsnek Mózes a Jordánon túl osztott örökrészt, Lévi fiainak azonban nem adott köztük örökséget. 4József fiai két törzset alkottak: Manassze és Efraim. Lévi fiainak nem adtak részt a földből, csupán várost lakóhelyül, s körülötte legelőt nyájaik és jószáguk számára. 5Ahogy az Úr Mózesnek parancsolta, úgy jártak el Izrael fiai a föld felosztásakor.

Kaleb része.

6Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Kaleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: „Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában? 7Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája előreküldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint. 8A testvérek, akik velem együtt feljöttek, kedvét szegték a népnek, én azonban teljesítettem az Úr, az én Istenem akaratát.” 9Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: „Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát.” 10Az Úr, amint látod, életben hagyott engem, amint ezt megígérte. 45 esztendő telt el azóta, hogy az Úr ezt mondta Mózesnek (akkoriban vonult át Izrael a pusztán), így most 85 esztendős vagyok. 11Még most is olyan erős vagyok, mint akkor voltam, amikor Mózes azt a megbízatást adta; még most is megvan bennem a régi erő; harcolni, jönni és menni. 12Add hát ide nekem azt a hegyvidéket, amelyet azon a napon megígért nekem az Úr. Akkoriban hallottad, hogy anakiták lakják, és nagy, megerősített városok vannak rajta. Ha az Úr velem lesz, elűzöm őket, amint megmondta az Úr.” 13Józsue megáldotta Kalebet, Jefunne fiát, és neki adta Hebront örökrészül. 14Így Hebron mind a mai napig a kenizita Jefunne fiának, Kalebnek örökrésze maradt, mert teljesítette az Úrnak, Izrael Istenének akaratát. 15Hebronnak azelőtt Kirjat-Arba volt a neve; Arba volt az anakiták közt a legnagyobb ember. És az országban elcsitult a harc.

Zsolt 94

AZ IGAZSÁGOS ISTEN

94 1Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg!
2Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik.
3Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni?
4Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők?
5Uram, eltapodják népedet, legázolják örökségedet.
6Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik.
7Azt mondogatják: „Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre.”
8Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek?
9Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna?
10Aki a népeket neveli, az ne fenyítene? Ő, aki ismerni tanítja az embereket?
11Az Úr átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az.
12Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz,
13hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír.
14Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét.
15Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd.
16Ki áll mellém a gonoszokkal szemben, az ártók ellen ki segít nekem?
17Ha az Úr nem segítene, lelkem csakhamar csendben nyugodnék.
18Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram.
19Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.
20A gonoszság székével vagy-e szövetségben, amely a törvény látszatával gyötrelmet teremt?
21Ha rátörnek is az igaz lelkére, és ártatlan vért ítélnek is el,
22bizony akkor is az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten.
23Ő megtorolja rajtuk a vétket, saját gonoszságuk által veszti el őket. Igen, elveszti őket az Úr, a mi Istenünk!

Lk 8,1-25

Asszonyok Jézus kíséretében.

8 1Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő 2és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki, 3Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

A magvető.

4Amikor egyszer nagy tömeg vette körül és a városokból tömérdek nép zarándokolt hozzá, mondott egy példabeszédet: 5„Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben néhány szem az út szélére esett. Eltaposták, és az ég madarai felcsipegették. 6Más szemek köves talajra hullottak. Kikeltek, de aztán elszáradtak, mert nem kaptak elég nedvességet. 7Ismét más szemek szúrós bogáncs közé hulltak. A szúrós bogáncsok velük együtt nőttek, és elfojtották őket. 8A többi mag jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.” Amikor befejezte, fölemelte a hangját: „Akinek van füle a hallásra, az hallja meg!” 9Tanítványai megkérdezték, hogy mi a példabeszéd értelme. 10Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, de a többieknek csak a példabeszédek szólnak, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. 11Ez a példabeszéd értelme: A mag az Isten szava. 12Az útszélre hulló szemek azok, akik meghallgatják a tanítást, de aztán jön az ördög, kitépi szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. 13A köves talajba hulló szemek azok, akik meghallgatják s örömmel fogadják a tanítást, de nem ver bennük gyökeret, így aztán a kísértés idején hűtlenné válnak. 14A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak. 15A jó földbe hulló szemek azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatják a tanítást, meg is tartják és kitartásukkal gyümölcsöt teremnek.

A gyertya hasonlata.

16Senki sem gyújt világot azért, hogy befödje valami edényfélével, vagy hogy az ágy alá tegye. Inkább a tartóra teszi, hogy aki csak belép, lássa világát. 17Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne. 18Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, még kap hozzá; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.”

Jézus rokonai.

19Eljöttek anyja és rokonai, de a tömegen nem tudtak áthatolni. 20Ezért szóltak neki: „Kinn állnak anyád és testvéreid, s látni szeretnének.” 21De ő ezt mondta nekik: „Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát.”

A vihar lecsendesítése.

22Egyik nap bárkába szállt tanítványaival együtt. „Evezzünk át a tó túlsó partjára!” – mondta. Elindultak. 23Míg eveztek, ő elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították őket, úgyhogy életveszélyben forogtak. 24Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: „Mester! Mester! Itt veszünk!” Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett. 25Akkor hozzájuk fordult: „Hol a hitetek?” De azok félelemmel és csodálattal telve így kérdezgették egymást: „Vajon ki lehet ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, s azok engedelmeskednek neki?”

Sumner Beach, Christchurch, NZ
Sumner Beach, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑