Május 28. – 89. nap

 

Józs 3-4

2. ÁTKELÉS A JORDÁNON

Előkészület az átkelésre.

3 1Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakát. 2Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort 3és megparancsolták a népnek: „Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el és kövessétek őket, 4hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: Ne menjetek hozzá közel!” 5Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” 6A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját és a nép előtt haladtak.

Utolsó utasítások az átkelés előtt.

7Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. 8De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.” 9Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” 10Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hettitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: 11az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon. 12Válasszatok ki Izrael törzséből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet. 13Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.”

Átkelés a folyón.

14Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. 15Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte – a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén –, 16a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. 17A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.

A tizenkét emlékkő.

4 1Amikor az egész nép átkelt a Jordánon, az Úr így szólt Józsuéhoz: 2„Válassz ki tizenkét férfit a nép közül, mindegyik törzsből egyet, 3s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre.” 4Józsue magához hívatta a tizenkét férfit, akit Izrael fiai közül kijelöltetett, mindegyik törzsből egyet, 5s így szólt hozzájuk: „Haladjatok az Úr, a ti Istenetek ládája előtt a Jordán közepéig, s mindegyiktek emeljen a vállára egy követ, Izrael törzseinek száma szerint, 6hogy majd emlékkő legyen belőlük körötökben. Mert egy nap megkérdezik majd gyermekeitek: 7Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak.” 8Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepéből tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették. 9Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni őket.

Az átkelés befejezése.

10A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén álltak, míg minden le nem zajlott, amit az Úr parancsára Józsue a népnek mondott, egészen aszerint, ahogy Mózes meghagyta Józsuénak, s a nép sietve átkelt. 11Amikor az egész nép átkelt, az Úr ládája tovább vonult a papokkal, a nép élén. 12Ruben és Gád fiai, valamint Manassze törzsének a fele fölfegyverkezve Izrael fiainak élén haladtak, ahogy Mózes mondta nekik. 13Szám szerint mintegy 40 000 fölfegyverzett harcos kelt át az Úr előtt harcra készen Jerikó síkságára. 14Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. 15Az Úr így szólt Józsuéhoz: 16„Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.” 17S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” 18A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.

Megérkezés Gilgalba.

19Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál. 20Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel. 21Azután így szólt Izrael fiaihoz: „Ha egy nap gyermekeitek majd megkérdezik atyáikat, mit jelentenek ezek a kövek, 22ezt a magyarázatot adjátok gyermekeiteknek: Itt szárazon kelt át Izrael a Jordánon, 23mert az Úr, a ti Istenetek kiszárította előttetek a Jordán vizét, míg át nem keltetek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek a Sás-tengerrel tette: kiszárította előttünk, míg át nem keltünk, 24hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze, s magatok is minden időben féljétek az Urat, a ti Isteneteket.”

 

Zsolt 89

FÖLLEBBEZÉS ISTEN HŰSÉGÉHEZ

89 1(Az eszrachita Etán tanítókölteménye.)
2Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké. Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át.
3Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hűségedet megszilárdítottad a mennyben.
4„Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5nemzetségedet minden időkre alapítom, trónodat minden nemzedékre megszilárdítom.”
6Az egek dicsőítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hűségedet.
7Hiszen ki olyan a felhők közt, mint az Úr, az istenek fiai közül ki hasonlít hozzá?
8Isten hatalmas a szentek tanácsában, nagy és félelmetes minden fölött, ami körötte van.
9Seregek Ura! Ki olyan, mint te? Hatalmas az Úr, hűsége körülvesz téged.
10Te parancsolsz a háborgó tengernek, tobzódó hullámait megfékezed,
11Rahabot átszúrtad és eltiportad, ellenségeidet szétverte karod ereje.
12Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bősége, hiszen te alkottad.
13Észak és Dél a te műved, a Tábor és a Hermon téged dicsőít.
14Karodban hatalom van, kezed erős, jobbod fölemelve.
15Trónod igazságon és jogon nyugszik, előtted kegyelem és hűség menetel.
16Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram!
17Mindvégig örülnek nevednek, ujjonganak igazságosságod miatt.
18Hisz te vagy hatalmuk fénye, kegyelmedből emeljük föl fejünk.
19Pajzsunk az Úré, Izrael Szentjéé, a mi Királyunké.
20Egykor látomásban beszéltél, s így szóltál szentjeidhez: „Egy erősre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népből.
21Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem,
22hogy kezem mindig segítse és karom erőt öntsön belé.
23Nehogy rászedje ellenfele, s a gonosz hatalmaskodjék fölötte.
24Nem, szétzúzom előtte ellenségeit, és akik gyűlölik, azokat megverem.
25Hűségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli fejét.
26Kezét kinyújtom a tengerig, jobbját kiterjesztem a folyamokig.
27Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája!
28Én pedig elsőszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál.
29Örökre megőrzöm számára kegyelmem, szövetségem vele nem szűnik meg.
30Nemzetségét megtartom mindvégig, s trónja olyan lesz, mint az ég napjai.
31Ha fiai nem tartják többé törvényemet, és nem élnek parancsaim szerint,
32ha megszegik rendelkezéseim, s nem követik útmutatásomat,
33vesszővel büntetem vétküket, és ostorral minden bűnüket.
34De kegyelmem nem vonom meg tőle, s nem tagadom meg tőle hűségemet.
35Szövetségemet nem szegem meg, ajkam szózatát nem másítom meg.
36Ahogyan szent vagyok s ahogy megesküdtem, Dávidnak hazudni biztosan nem fogok.
37Nemzetsége örökre megmarad, trónja előttem lesz, miként a nap.
38S mint a hold, amely mindig megmarad, mint hűséges tanú a felhők között.”
39Most azonban eltaszítottad, elvetetted, s erősen haragszol fölkentedre.
40A szolgáddal kötött szövetséget félredobtad, koronáját pedig megaláztad.
41Falait mind leromboltad, romhalmazzá tetted várait.
42Kifosztották, akik az úton arra mentek, gúny tárgya lett a szomszédok előtt.
43Ellenségeinek karját fölemelted, örömet szereztél minden ellenfélnek.
44Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban.
45Dicsőséges jogarát hagytad lekonyulni, trónját a földre döntötted.
46Megrövidítetted ifjúsága napjait, őt magát meg szégyennel töltötted el.
47Meddig, Uram? Örökre el akarsz rejtőzni? Haragod úgy ég majd, mint a tűz?
48Emlékezzél arra, hogy milyen az életem, milyen mulandónak alkottad az embert!
49Hol van egy élő is, aki nem lát halált, aki az alvilág markától megmenthetné lelkét?
50Hol vannak, én Uram, régi kegyeid, ahogy hűségedben Dávidnak esküt tettél?
51Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyűlöletét el kell viselnem.
52Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait.
53Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!

 

Lk 5,17-39

A béna meggyógyítása.

17Egy napon, amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különféle falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje gyógyításra ösztönözte. 18És íme, hordágyon férfiak hoztak egy béna embert. Megpróbálkoztak bejutni, hogy eléje tegyék, 19de akkora volt a tömeg, hogy nem találtak utat. Ezért a cseréptetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. 20Hitük láttán így szólt: „Ember, bűneid bocsánatot nyertek.” 21Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?” 22Jézus belelátott gondolataikba, így szólt hát hozzájuk: „Miféle gondolatokat forgattok magatokban? 23Mi könnyebb? Ezt mondani: Bűneid bocsánatot nyertek – vagy: Kelj fel és járj? 24De tudjátok meg, hogy az Emberfiának igenis van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani!” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!” 25A szemük láttára rögtön fölkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és az Istent dicsőítve hazament. 26Mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták az Istent, és félelemmel eltelve mondották: „Ma megfoghatatlan dolgoknak voltunk a tanúi.”

Lévi meghívása.

27Ezek után kiment, s meglátott egy Lévi nevű vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: „Kövess engem!” 28Az felállt, és mindenét otthagyva követte őt. 29Lévi a házában nagy lakomát rendezett neki. Nagyon sok vámos és más ember együtt ült vele az asztalnál. 30A farizeusok és az írástudók emiatt zúgolódtak. „Miért esztek és isztok együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?” – kérdezték tanítványaitól. 31Jézus adott nekik feleletet: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32Mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.”

A böjt kérdése.

33Ők azonban ezt mondták neki: „János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak.” 34Jézus ezt válaszolta nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a vőlegény? 35Eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” 36Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. 37Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. 38Az új bor új tömlőbe való. 39Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! – mondja.”

 

Christchurch, NZ
Christchurch, NZ

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑