Május 19. – 80. nap

 

MTörv 19-20

A MEGTORLÁS TÖRVÉNYE

A menedékvárosok.

19 1Ha az Úr, a te Istened elpusztítja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked szándékozik adni az Úr, a te Istened, és örökükbe lépsz, megtelepszel városaikban és házaikban; 2országodban, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul, jelölj ki három várost. 3Mérd ki az (oda vezető) utat, s aszerint oszd fel országodnak területét, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, három részre, hogy mindenkinek, aki embert öl, módjában legyen oda menekülni. 4Arra nézve, aki embert öl, s oda menekül, ez a törvény: Aki embertársát akaratlanul vagy anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti 5(mondjuk kimegy valaki embertársával az erdőre fát vágni, s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélről, eltalálja és agyonüti az embertársát), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon, 6s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje, mivel hosszú az út – különben agyonüti, bár az annak előtte nem gyűlölte, így nem érdemel halált.

7Ezért most megparancsolom: Jelölj ki három várost. 8S ha az Úr, a te Istened kitágítja határaidat, amint megesküdött rá atyáidnak, és neked adja az egész országot, amelyet atyáidnak ígért, 9föltéve, hogy ügyelsz ennek az egész törvénynek a megtartására, amelyet ma szabok neked, szereted az Urat, a te Istenedet, s mindig az ő útjain jársz, akkor ehhez a három városhoz jelölj ki még másik hármat, 10nehogy ártatlan vér omoljon földeden, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, s vérontásnak bűne nehezedjék rád.

11Ha ellenben valaki gyűlöli embertársát, meglesi és nekiesik, aztán úgy megüti, hogy belehal, mégis e városok valamelyikébe menekül, 12akkor városának vénei küldjenek érte, vitessék haza, s szolgáltassák ki a vérbosszút állónak, hadd haljon meg. 13Ne ismerj irgalmat iránta – ki kell az ártatlan vér ontását küszöbölni Izraelben, hogy jól menjen sorod.

A határkő.

14Embertársad mezsgyekövét, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed határánál, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul.

A tanúk.

15Egy tanú ne lépjen föl senki ellen, bármi bűne vagy vétsége van is. Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni. 16Ha valaki ellen hamis tanú lép fel és zendüléssel vádolja, 17mindkét viszálykodó fél álljon az Úr elé, a papok elé és az épp szolgálatot teljesítő bírák elé, 18aztán a bírák tartsanak alapos vizsgálatot. Ha kiderül a tanúról, hogy hamis tanú, testvérét alaptalanul vádolta, 19azt tegyétek vele, amit ő akart embertársával tenni. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! 20A többiek is szerezzenek róla tudomást, hadd fogja el őket a félelem és ne merészkedjenek ilyet tenni körödben. 21Ne szánd meg!

A megtorlás.

21Életért életet, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat!

A háború és a harcosok.

20 1Ha ellenséged ellen harcba indulsz, s lovakat, harci szekereket és magadnál népesebb hadinépet látsz, ne rettenj meg tőlük. Mert veled az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről. 2Mielőtt a csata megkezdődnék, lépjen elő a pap, és szóljon a harcosokhoz. 3Mondja: „Halld, Izrael! Ma harcba szálltok ellenségeitekkel. De ne csüggedjen szívetek! 4Mert az Úr, a ti Istenetek kivonul veletek küzdeni ellenségeitek ellen, és győzelemre segít benneteket.” 5Aztán az írnokok kérdezzék meg a hadinépet: „Ki épített új házat, s nem avatta még fel? Lépjen elő és menjen haza, nehogy elessen a csatában, s más valaki avassa fel. 6Ki telepített szőlőt, s még nem szedte első termését? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy elvesszen az ütközetben, s más valaki szedje le az első fürtöket. 7Ki jegyzett el magának feleséget, s nem vette még el? Lépjen elő s menjen haza, nehogy a csatatéren maradjon és más valaki vegye el!” 8Aztán így folytassák az írnokok a hadinéphez intézett beszédüket: „Ki fél, s kinek csügged a szíve? Lépjen elő, s menjen haza, nehogy testvérei szívét is a magáéhoz hasonlóan gyávává tegye.” 9Amikor az írnokok elmondják mondanivalójukat a harcosoknak, a csapatok vezérei álljanak a harcosok élére.

A városok ostroma.

10Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. 11Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. 12Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz, 13és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. 14Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad. 15Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak. 16E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. 17Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hettitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta, 18nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbevisznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen. 19Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod? 20Csak azokat a fákat szabad megcsonkítanod és kivágnod, amelyekről tudod, hogy nem teremnek ehető gyümölcsöt, azért, hogy ostromműveket készíts belőlük az ellen a város ellen, amellyel harcba állsz, hogy be tudd venni.

 

Zsolt 80

IMA IZRAEL HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT

80 1(A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – Aszaf zsoltára.)
2Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz,
3ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Éleszd fel hatalmad, jöjj és szabadíts meg,
4Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk.
5Seregek Ura, meddig haragszol még? Hisz néped már imádkozik.
6A könnyek kenyerével etetted, a könnyek árját adtad italául.
7Elnézted, hogy szomszédaink civódjanak rajtunk, és hogy ellenségeink kigúnyoljanak.
8Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.
9Kihoztál Egyiptomból egy szőlőtövet, és népeket űztél el, hogy elültesd.
10Előkészítetted számára a talajt, ezért vert gyökeret s terjedt el a földön.
11Árnyékával befödte a hegyeket, indáival Isten cédrusait.
12Vesszőit a tengerig növelte, hajtásait a nagy folyamig.
13Miért romboltad le falait? Akik az úton járnak, mind szüretelik.
14Az erdei vadkan pusztíthatja, s legelője lett az erdő vadjainak.
15Seregek Ura, térj vissza, tekints le az égből és lásd, látogasd meg szőlőtövedet,
16és védd meg, mit jobbod ültetett!
17Mint a szemetet, a tűzben elégették, pusztuljanak ezért haragos orcád elől!
18Kezed nyugodjék jobbod emberén, az emberfián, akit megerősítettél!
19Többé nem hagyunk el téged, tarts minket életben, s mi áldjuk a neved.
20Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekülünk.

 

Lk 1,21-38

21A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. 22Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, 23s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. 24E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. 25„Ezt tette hát nekem az Úr – mondta – azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.”

Jézus születésének hírüladása.

26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” 34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

 

Hanmer Springs, NZ
Hanmer Springs, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑