Május 17. – 78. nap

 

MTörv 15-16

A szombatév.

15 1Minden hetedik évben adj haladékot. 2A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot. 3Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el. 4Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen, 5ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok. 6Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.

7Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt, 8inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében. 9Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád. 10Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában. 11Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.

A rabszolga.

12Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon. 13S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel. 14Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. 15Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked. 16Ha mégis azt mondaná: „Nem akarok elmenni tőled”, mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad, 17fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz – így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy. 18Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.

Az elsőszülöttek.

19Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg. 20Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt. 21Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod. 22Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan. 23Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.

A húsvét ünnepe.

16 1Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr éjszaka, Egyiptom földjéről. 2Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául. 3De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret: hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben. 4Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol. 5A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked. 6Arra a helyre kell (menned), amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában, 7s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz. 8Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.

Más ünnepek.

9Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában. 10Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. 11Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául. 12Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására. 13A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését. 14Örülj ünnepeden, te, fiad és lányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. 15Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben s kezed minden munkájában megáld, légy hát valóban boldog. 16Minden férfi háromszor évente jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; 17mindenki (vigyen), amit adni tud aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.

A bírák.

18Minden városban, amelyet az Úr, a te Istened ad majd minden törzsednek, jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek. 19A jogot nem szabad csűrnöd-csavarnod, s nem szabad sem a személyre tekintettel lenned, sem vesztegetésül ajándékot elfogadnod, mert az ajándék megfosztja a bölcsek szemét a látástól és kiforgatja az igazak szavait értelmükből. 20Egyes-egyedül az igazságra törekedj, hogy életben maradj, s birtokold a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.

Bálványimádás.

21Az Úr, a te Istened oltárán kívül, amelyet majd építesz magadnak, ne ültess semmiféle szent fát, 22s ne állíts fel kőoszlopot sem, hiszen gyűlöletes az Úr, a te Istened előtt.

 

Zsolt 78

ISTEN ÜDVTÖRTÉNETI TETTEI

78 1(Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását!
2Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek,
3amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk.
4Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt.
5Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak,
6hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek.
7Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.
8Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez.
9Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak.
10Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni.
11Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak.
12Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején.
13Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat.
14Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél.
15Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni.
16Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta.
17S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel.
18Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek.
19Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: „Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?”
20S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. „De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?”
21Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen.
22Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében.
23De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit.
24Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
25Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen.
26Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet.
27Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként.
28Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül.
29Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat.
30De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt,
31Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette.
32De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt.
33Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett.
34Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána.
35Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
36Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki.
37Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen.
38Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját.
39Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza.
40Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!
41Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének.
42Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket.
43Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején;
44amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék.
45Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak.
46A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét.
47Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel.
48Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta.
49Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét.
50Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól.
51Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra.
52Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat.
53Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger.
54Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett.
55Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette.
56Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét.
57Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek.
58Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték.
59Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen.
60Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott.
61Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta.
62Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen.
63Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez;
64papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad.
65De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől.
66Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk.
67József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.
68Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett.
69Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett.
70Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el.
71Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét.
72Ő szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.

 

Mk 16

Jézus feltámadása.

16 1Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. 2A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. 3Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” 4De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. 5Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. 6De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! 7De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” 8Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.

Jézus megjelenései.

9Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. 10Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. 11Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. 12Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. 13Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. 14Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták.

Az apostolok küldetése.

15Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. 17Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 18kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”

A mennybemenetel.

19Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, 20ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.

 

Taoyuan Airport, Taiwan
Taoyuan Airport, Taiwan

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑