Május 16. – 77. nap

 

MTörv 13-14

13 1Amit parancsolok, azt tartsátok meg pontosan, ne tegyetek hozzá, de ne is vegyetek el belőle semmit.

Álpróféták és álomlátók.

2Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, 3és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket – olyanokat, akiket nem ismersz –, s imádjuk őket!, 4ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyéből szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. 5Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, parancsait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt imádjátok és őhozzá ragaszkodjatok! 6Az ilyen prófétának vagy álomlátónak pedig meg kell halnia, mert lázadást hirdet az Úr, a te Istened ellen, aki kihozott Egyiptom földjéről és kiszabadított a szolgaság házából, s le akar téríteni arról az útról, amelyen az Úrnak, a te Istenednek a parancsára járnod kell. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!

7Ha testvéred – apádnak fia vagy anyádnak fia –, fiad vagy lányod, szívből szeretett feleséged vagy legbensőbb barátod titokban el akar csábítani, mondván: menjünk, szolgáljunk más isteneknek – olyanoknak, akiket sem te nem ismersz, sem atyáid nem ismertek, 8azoknak a népeknek az isteneik közül valók, akik körülöttetek élnek, a közelben vagy a messze távolban a föld egyik szélétől a másikig; 9ne engedj neki, s ne hallgass rá, s ne is szánd meg, ne kíméld és ne takargasd vétkét, 10hanem mindenképpen meg kell ölnöd. Először te emelj rá kezet, aztán az egész nép. 11Kövezd agyon, mert azon volt, hogy eltérítsen az Úrtól, a te Istenedtől, aki kivezérelt Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 12Tudja meg a dolgot egész Izrael, hadd rettegjenek, s többé ne vigyenek végbe hasonló gonoszságot körödben.

13Ha valamelyik városod felől, amelyet az Úr, a te Istened lakóhelyül ad neked, azt hallod, 14hogy körödből származó semmirekellő emberek odamentek, s félrevezették városuk lakóit, így beszélvén: Rajta! Szolgáljunk más isteneknek – olyanoknak, akiket ti nem ismertek –, 15akkor vizsgáld ki az ügyet, járj utána, tarts alapos kihallgatást. Ha beigazolódik, hogy ez a szörnyűség csakugyan megtörtént körödben, 16akkor a város lakóit hányd kardélre. Töltsd be rajta s mindenen, ami az övé az átkot, 17aztán mindent, amit zsákmányolsz, hordj össze a piacon, s a várost mindazzal együtt, amit zsákmányoltál benne, égesd el, áldozatul az Úrnak, a te Istenednek. Maradjon örökre romhalmaz, nem szabad újjáépíteni! 18Az átokverte javakból ne maradjon semmi a kezed közt, hogy az Úr rettentő haragja elcsituljon, könyörülettel legyen irántad és irgalmában – amint atyáidnak esküvel ígérte – megsokasítson, 19mivel hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, megtartod mind a parancsait, amelyeket ma adok neked; ügyelsz, s azt teszed, ami helyes az Úr, a te Istened színe előtt.

Egy pogány gyászszokás ellen.

14 1Az Úr, a ti Istenetek fiai vagytok. Ne vagdaljátok be magatokat, s ne nyiratkozzatok kopaszra halott miatt. 2Az Úr, a te Istened szent népe vagy. Téged választott ki az Úr minden nép közül a földön arra, hogy az ő tulajdon népe légy.

Tiszta és tisztátalan állatok.

3Ne egyetek semmiféle utálatosat. 4Ezek azok az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh és kecske, 5szarvas, gazella és dámvad; vadkecske, antilop, nyársas antilop és kőszáli zerge. 6Általában minden olyan állatot, amelyik hasított patájú – patája egészen be van hasítva –, s a kérődzők közé tartozik, megehettek. 7Mindazáltal a kérődzők és hasított patájúak közül a következőket nem ehetitek: teve, nyúl és szirti borz, mert kérődzők ugyan, de nincs egészen behasított patájuk, ezért tartsátok tisztátalannak őket. 8Továbbá a sertést is, mert bár hasított patájú, de nem kérődző, tartsátok tisztátalannak. Se a húsából ne egyetek, se a tetemét ne érintsétek.

9A vízben élő állatok közül bármelyiket megehetitek, ha uszonya van és pikkelyes. 10Amelyiknek nincs uszonya, s nem pikkelyes, azt nem szabad megennetek; ezeket tartsátok tisztátalannak. 11A tiszta madarakat mind ehetitek. 12De ezeket nem fogyaszthatjátok: dögkeselyű, barátkeselyű, szakállas keselyű; 13sas és különféle kányák; 14hollófélék, 15strucc, kuvik és sirály; különféle karvalyfajták; 16bagoly, fülesbagoly, 17íbisz, gödény, fehér keselyű, 18kárókatona; gólya, gémfélék, búbos banka; denevér 19és bármi szárnyas rovar. Tartsátok tisztátalannak, ne egyetek belőle. 20De a tiszta madárfélét mind fogyaszthatjátok. 21Elhullott állatot ne egyetek. De a városodban lakó idegennek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el egy teljesen idegennek. Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében.

Az évi tized.

22Termésedből, mindabból, ami földeden terem, minden évben gondosan vedd ki a tizedet, 23és az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd kiválaszt neve hajlékául, tarts ünnepi lakomát gabonád, borod és juhod első elléséből, hogy megtanuld az Urat, a te Istenedet minden időben félni. 24Ha azonban túl hosszú az út, s nem tudod elvinni, mert az a hely, amelyet az Úr, a te Istened neve számára kiválaszt, túl messze van neked, és mert az Úr, a te Istened megáldott téged, 25tedd pénzzé, s fogd a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt, 26aztán végy a pénzen mindent, amit akarsz, marhát és juhot, bort és részegítő italt, mindent, amit csak kívánsz, és tarts ott az Úr, a te Istened színe előtt lakomát, örülj egész családoddal. 27Közben ne feledkezz meg a levitáról, aki városodban lakik, mert hisz ő nem részesült veled az örökségben.

A háromévenként járó tized.

28Minden harmadik évben különítsd el az azévi termésből a tizedet és tedd a kapud elé. 29Aztán menjen a levita, aki nem kapott veled részt és örökséget, a városban lakó idegen, árva és özvegy, s egyen jóllakásig, hogy az Úr, a te Istened megáldjon kezed munkájában, s mindenben, amibe csak belefogsz.

 

Zsolt 77

EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA

77 1(A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.)
2Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson.
3Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása.
4Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem.
5Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni.
6Régmúlt napokra kell gondolnom,
7a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem:
8„Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas?
9Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret?
10Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?”
11S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.”
12Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról.
13Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem.
14Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges?
15Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat.
16Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait.
17A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek.
18A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek.
19Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett.
20Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható.
21Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.

 

Mk 15,20-47

A keresztre feszítés.

20Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. 21Az egyik arra menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22Így vezették ki egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya-helyet jelenti. 23Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. 24Keresztre feszítették, majd megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. 25Három óra volt, amikor keresztre feszítették. 26Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: A zsidók királya. 27Vele együtt két gonosztevőt is fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. 28Így beteljesedett az Írás: „A gonoszok közé sorolták.” 29Az arra menők káromolták, csóválták a fejüket s mondogatták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, 30mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!” 31A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. 32A Krisztus, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk!” Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek. 33Hat óra tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. 34Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?” Ez annyit jelent: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” 35Az ott állók közül néhányan hallották, és megjegyezték: „Lám, Illést hívja.” 36Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. „Hadd lássuk – mondta –, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” 37Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

38A templom függönye ekkor kettéhasadt felülről egészen az aljáig. 39Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” 40Asszonyok is álltak ott, és messziről nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab és József anyja és Szalome. 41Ezek már Galileában is vele tartottak és a szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése.

42Amikor esteledett – előkészület napja, azaz szombat előtt való nap volt –, 43jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. 44Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban meghalt-e. 45Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek ajándékozta a holttestet. 46Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített. 47Mária Magdolna és Mária, József anyja pedig látták, hogy hová temette.

 

Mt John, Tekapo, NZ
Mt John, Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑