Május 14. – 75. nap

 

MTörv 9-10

A győzelmet Isten adja.

9 1Halld, Izrael! Most átkelsz a Jordánon, s bevonulsz, hogy leigázd a nálad nagyobb és hatalmasabb népeket, az égig érő falakkal megerősített nagy városokat, 2az enakiták nagy és magas termetű népét, amelyet ismersz, s amelyről magad hallottad: ki tudna Enak fiainak ellenállni? 3Ma megtapasztalod, hogy az Úr, a te Istened maga kel majd át előtted, mint emésztő tűz. Elpusztítja, s hatalmad alá veti őket, úgyhogy gyorsan kiűzheted és elpusztíthatod őket, ahogy az Úr megmondta neked. 4Amikor az Úr, a te Istened elűzi őket, ne mondd magadban: az Úr hűségemért engedi, hogy ennek az országnak a birtokába jussak, ezeket a népeket pedig gonoszságukért űzi ki előtted az Úr. 5Nem hűségedért s szíved egyenességéért jutsz földjüknek birtokába, sokkal inkább gonoszságukért űzi ki előtted a népeket, azért, hogy teljesítse ígéretét, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel tett. 6Maradj annak a tudatában, hogy az Úr, a te Istened ezt a szép földet nem hűségedért adja birtokodul, mert nyakas nép vagy.

Izrael hűtlensége a Hórebnél, és Mózes közbenjárása.

7Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat. Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen. 8A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket. 9Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek a tábláit, amelyet az Úr veletek kötött: negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. 10Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok. 11A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. 12Aztán így szólt hozzám az Úr: „Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!” 13Aztán így folytatta az Úr: „Látom, nyakas ez a nép! 14Hadd pusztítsam hát el, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek.” 15Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két táblája a két kezemben, a hegy pedig lángokban égett. 16Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt számotokra. 17Ezzel a két kőtáblát, amely kezemben volt, odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. 18Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. 19Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket. 20De most is meghallgatott az Úr; Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is. 21Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam.

A többi lázadás, Mózes imája.

22Aztán Taberában, Masszában és Kibrot-Hattavában is haragra ingereltétek az Urat. 23S amikor Kádes-Barneából ezzel a paranccsal indított benneteket útra: „vonuljatok oda és vegyétek birtokba a földet, amelyet adok nektek”, akkor is lázadoztatok az Úr, a ti Istenetek parancsa ellen, nem hittetek neki és nem hallgattatok a szavára. 24Amióta csak ismer benneteket, mindig lázongtatok az Úr ellen. 25Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva 26könyörögtem az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál és erős kézzel kivezettél Egyiptomból! 27Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek a makacsságát, gonoszságát s vétkét! 28Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket! 29Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal.”

A szövetség ládája és Lévi kiválasztása.

10 1Akkor így szólt hozzám az Úr: „Faragj két kőtáblát, olyanokat, mint amilyenek az előzők voltak és gyere föl a hegyre! Egy faládát is készíts! 2A kőtáblákra fölírom a parancsokat, amelyek az előzőkön álltak, amelyeket összetörtél; majd tedd be őket a ládába!” 3Csináltam hát egy ládát akácfából, aztán kifaragtam két kőtáblát, olyanokat, mint az előzők voltak, majd a két táblával a kezemben fölmentem a hegyre. 4Akkor az Úr ugyanolyan írással, mint előzőleg, fölírta a táblákra azt a tíz parancsot, amelyet a lángokból közölt veletek azon a napon, amikor egybegyűltetek a hegyen. Aztán átadta őket. 5Amikor újra lejöttem a hegyről, betettem a táblákat a ládába, amelyet készítettem, s ott maradtak, ahogyan az Úr parancsolta nekem. 6Izrael fiai Beerot-Bene-Jaakant elhagyva továbbvonultak Mozerátba. Ott meghalt Áron, ott is temették el. Fia, Eleazár vette át helyette a papi tisztséget. 7Innen Gudgodába mentek, Gudgodából Jotbatába, erre a vízben gazdag vidékre. 8Akkoriban választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy vigyék a szövetség ládáját, az Úr színe előtt álljanak és szolgáljanak neki és nevében áldást osszanak, [ahogy ezt] mindmáig [teszik]. 9Ezért nincs része és öröksége Lévinek, mint testvéreinek. Az Úr az öröksége, ahogy az Úr, a te Istened megmondta neki. 10Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged. 11Aztán így szólt hozzám az Úr: „Menj, s állj a nép élére, hogy bevonuljon, s birtokba vegye azt a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom!”

A szív megtisztítása.

12S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, 13úgy, hogy – a magad javára – megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. 14Nézd, az Úré, a te Istenedé az ég és az egek ege, a föld, s minden, ami rajta van. 15Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is (láthatjátok). 16Ezért metéljétek körül szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! 17Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, 18aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. 19Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. 20Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá és az ő nevére esküdj! 21Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. 22Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomba átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.

 

Zsolt 75

AZ ISTENI ÍTÉLET

75 1(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének.)
2Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid!
3Amikor majd az időt jónak látom, akkor ítélkezem, az igazság szerint.
4Ha inog is a föld, minden lakójával, erősen tartom oszlopait.
5A dicsekvőnek azt mondom: „Hagyd a dicsekvést!” Az istentelennek: „Ne emeld föl a fejed!
6Ne hordjátok fenn a fejeteket, ne beszéljetek büszkén kinyújtott nyakkal!”
7Mert nem keletről és nem nyugatról, nem a pusztából és nem a hegyek közül:
8Nem, Istentől jön az ítélet! Az egyiket megalázza, a másikat fölemeli.
9Mert serleg van az Úr kezében, tele van habzó borral, mámorító borral. Kiönti, s még a seprőt is föl kell szürcsölniük, meg kell inniuk azoknak, akik gonoszok a földön.
10Én azonban mindörökre ujjonghatok, énekelhetek Jákob Istenének.
11A bűnösök szarvát letördelem, ám az igazak feje fölemelkedik.

 

Mk 14,53-72

Jézus Kaifás előtt.

53Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók. 54Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél. 55A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. 56Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett. 57Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene: 58„Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása.” 59De vallomásuk így sem vágott egybe. 60Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: „Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?” 61De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?” 62Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin.” 63A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? 64Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?” Mind méltónak ítélték a halálra. 65Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: „Találd el, ki az!” Még az őrség tagjai is arcul verték.

Péter megtagadja Jézust.

66Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója. 67Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: „Te is a názáreti Jézussal voltál.” 68De ő tagadta: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas. 69A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: „Ez is közülük való.” 70Ő megint tagadta. Nem sokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: „Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” 71Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!” 72A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg.” És könnyekre fakadt.

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑