Május 10. – 71. nap

 

MTörv 1-2

I. BEVEZETŐ BESZÉDEK

MÓZES ELSŐ BESZÉDE

Idő és hely.

1 1Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Paran, Tofel, Laban, Hacerot és Di-Zahab között – 2ezek tizenegy napi járásnyira vannak Hóreb hegyétől a Szeir-hegységen át Kádes-Barneáig. 3A negyvenedik esztendőben a tizenegyedik hónap első napján pontosan úgy beszélt Mózes Izrael fiaihoz, ahogyan az Úr parancsolta neki. 4Miután legyőzte az amoriták királyát, Szichont, aki Hesbonban székelt, továbbá Básán királyát, Ogot, akinek Asztarotban és Edreiben volt a székhelye, 5Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következő törvények kihirdetéséhez. Így szólt:

Az utolsó rendelkezések Hóreb hegyén.

6Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: „Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél. 7Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. 8Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik s utánuk utódaiknak adja.” 9Abban az időben ezt mondtam nektek: „Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket. 10Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így ma már annyian vagytok, mint égen a csillag. 11Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte! 12Hogy győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket? 13Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.” 14Akkor azt feleltétek nekem: „Amit mondasz, az jó.” 15Erre odahívattam a törzsek vezetőit – bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak –, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben. 16Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: „Hallgassátok meg testvéreiteket és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére vagy egy idegen között. 17Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.” 18Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.

Hitetlenkedés Kádesnél.

19Aztán elindultunk Hórebtől, s ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta, átkeltünk azon a hatalmas és félelmetes pusztán, amint láttátok, az amoriták hegyvidéke felé tartva. 20S amikor Kádes-Barneába értünk, így szóltam hozzátok: „Elérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad. 21Íme, az Úr, a te Istened adja neked ezt a földet, rajta, vedd birtokba, ahogy az Úr, atyáid Istene megígérte. Ne félj és ne csüggedj!” 22Erre mindannyian elém járultatok, mondván: „Küldjünk előre embereket! Ezek kémleljék ki az országot, s visszatérve adjanak számot, melyik úton kell haladnunk, s mely városokat kell elfoglalnunk.” 23A javaslat jónak látszott, azért kiválasztottam közületek tizenkét embert, mindegyik törzsből egyet. 24Ezek útnak indultak, fölhatoltak a hegyvidékre és egészen Eskol völgyéig bejárták és kifürkészték. 25Szedtek a föld termékeiből és magukkal hozták. Meg is mutatták és számot adtak: „A föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk, jó.” 26De ti nem akartatok odamenni, ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának, 27lázongtatok sátraitokban, így beszélvén: „Az Úr gyűlöl minket, azért hozott ki Egyiptomból. Ki akar szolgáltatni az amoritáknak, hogy vesztünket okozzák. 28Hová menjünk hát? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, mondván: Nagyobb és népesebb nép, mint mi, nagy városaik vannak, égig érő fallal körülvéve, sőt még enakitákat is láttunk ott!” 29Erre így szóltam hozzátok: „Ne rettegjetek és ne féljetek tőlük! 30Az Úr, a ti Istenetek majd előttetek jár és harcba száll értetek, éppúgy, ahogy Egyiptomban tette a szemetek láttára. 31Később a pusztában is láttad, hogy az Úr, a te Istened hordoz, mint gyermekét az egész úton, amelyet megtettetek, amíg ide értetek. 32Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben, 33aki előttetek haladt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjszaka a tűzben, hogy mutassa az utat, amelyen mennetek kell, nappal pedig a felhőben.”

Az Úr parancsai Kádesban.

34Az Úr meghallotta szavaitokat és haragra gerjedt. Megesküdött hát: 35„Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből nem látja meg egyetlenegy sem azt a szép földet, amelyet atyáitoknak esküvel ígértem! 36Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz.” 37Rám is megneheztelt miattatok az Úr, s így szólt: „Te sem jutsz el oda. 38Józsue, Nun fia, aki mindig szolgálatodra van, csak ő jut el oda. Bátorítsd, mert neki kell majd Izrael számára meghódítania. 39S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni. 40Ti azonban forduljatok meg, s induljatok vissza a pusztába, a Sás-tenger irányában!” 41Erre azt válaszoltátok nekem: „Vétkeztünk az Úr ellen! Most mégis odavonulunk és harcba szállunk, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.” És felöltöttétek fegyvereiteket és semmiségnek tartottátok a hegyekbe fölvonulni. 42Az Úr azonban így szólt hozzám: „Mondd meg nekik: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba, mert nem vagyok közöttetek! Ha mégis (megteszitek), ellenségeitek legyőznek benneteket.” 43S én ezt mondtam nektek, de nem hallgattatok rám, hanem ellene szegültetek az Úr parancsának és vakmerően felvonultatok a hegyek közé. 44Akkor a hegyvidéken lakó amoriták kivonultak ellenetek. Mint a méhrajok, elárasztottak, és Szeirtől egészen Hormáig üldöztek benneteket. 45Akkor visszafordultatok és panaszkodtatok az Úr színe előtt. Az Úr azonban nem hallotta meg panaszotokat és nem vetett ügyet rátok. 46Sokáig Kádesben kellett maradnotok, pontosan annyi ideig, amennyi ideig ott maradtatok.

Izrael, Edom és Moáb.

2 1Akkor hát visszafordultunk és elindultunk a puszta felé, a Szuf-tenger irányában, ahogy az Úr parancsolta nekünk, és sok napi járással megkerültük a Szeir-hegységet. 2Aztán így szólt hozzám az Úr. 3„Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet! Forduljatok észak felé! 4És parancsold meg a népnek a következőt: Vonuljatok át rokonaitoknak, Ézsau fiainak földjén, akik Szeirben laknak. Félelem tölti el őket miattatok. De ügyeljetek, 5nehogy háborúságba keveredjetek velük, mert nem adok nektek a földjükből még egy talpalatnyit sem, mert a Szeir-hegységet Ézsaunak adtam birtokul. 6Élelmet pénzért vegyetek tőlük, hogy legyen mit ennetek. Ugyanígy a vizet is pénzért vegyétek, hogy legyen mit innotok. 7Az Úr, a te Istened megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztaságon. Negyven éve már, hogy az Úr, a te Istened veled van és nem szenvedtél hiányt semmiben.” 8Aztán továbbvonultunk, elhagyva rokonainkat, Ézsau fiait, akik Szeirben laknak, az Arabába vivő út mentén, (amely) Elat és Ecjon-Geber felől vezet, tehát egy kanyarral Moáb pusztája felé vettünk irányt. 9Akkor így szólt hozzám az Úr: „Moábot ne támadd meg és ne bocsátkozz velük harcba, mert nem adok neked földjéből egy talpalatnyit sem, mivel Árt Lót fiainak adtam birtokul. 10(Régen az emiták laktak ott, egy nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. 11A refaiták közé sorolják őket, mint az enakitákat. A moábiták azonban emitáknak hívják őket. 12Valamikor a horiták is Szeirben laktak, míg Ézsau fiai el nem űzték, maguk előtt meg nem semmisítették őket, és a helyükbe nem telepedtek, ahogy Izrael tett azzal a földdel, amelyet az Úr neki adott birtokul.) 13Induljatok, és keljetek át a Zered-patakon!”

Megérkezés a Jordánon túlra. Tehát átkeltünk a Zered-patakon.

14Míg Kádes-Barneától a Zered-patakig értünk, eltelt 38 esztendő. Ezalatt a fegyverforgatók egész nemzedéke kihalt a táborból, ahogy az Úr esküvel ígérte nekik, 15s az Úr keze rájuk nehezedett, míg az utolsó is el nem tűnt a táborból. 16Amikor a népből a fegyverforgatók az utolsó szálig kihaltak, 17az Úr így szólt hozzám: 18„Menj át a határon Moáb földjére, Ar (vidékére), 19s Ammon fiainak a közelébe jutsz. Ne támadd meg őket és ne bocsátkozz velük harcba. Mert Ammon fiainak földjéből semmit sem adok neked birtokul, mivel Lót fiainak adtam azt. 20(Az is a refaiták földjének számít. Egykor refaiták telepedtek oda, Ammon fiai zamzummitáknak nevezték őket. 21Nagy nép, sokan vannak és magas termetűek, akárcsak az enakiták. De az Úr elpusztította őket Ammon fiai előtt, hogy övék legyen a földjük és a helyükre telepedjenek, 22mint ahogy Ézsau fiai előtt is, akik Szeirben laktak, kiirtotta a horitákat, hogy elfoglalják a földjüket és a helyükön lakjanak mind a mai napig. 23S ami az avvitákat illeti, akik Gáza környékén éltek, őket a kaftoriták irtották ki, akik Kaftorból vándoroltak ki és telepedtek le a helyükre.) 24Rajta, induljatok, s keljetek át az Arnon folyón. Nézd, kezedbe adom az amorita Szichont, Hesbon királyát, országával egyetemben. Kezdd meg a hódítást, s vedd fel vele a harcot! 25Mától kezdve félelemmel és rettegéssel töltök el minden népet az egész földön: mihelyt híredet hallják, már reszkessenek és rettegjenek tőled.”

Szichon földjének meghódítása.

26Akkor Kedemot pusztájából követeket küldtem Szichonhoz, Hesbon királyához. 27„Át szeretnék vonulni országodon, de mindenképp az úton maradok, nem térek le se jobbra, se balra. 28Élelmet pénzért veszek, hogy legyen mit enni, s vizet is pénzért kérek, hogy legyen mit inni. Csak átvonulni engedj, 29ahogy Ézsau fiai is megengedték, akik Szeirben laknak, meg a moábiták, akik Árban élnek, hogy átkelhessek a Jordánon, arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk ad nekünk.” 30Szichon azonban, Hesbon királya megtagadta az átvonulást, mert az Úr, a te Istened konokká tette és megkeményítette a szívét, hogy hatalmadba adja, ahogy történt. 31Így szólt hozzám az Úr: „Nézd, mostantól kiszolgáltatom neked Szichont és országát. Fogj hozzá országa meghódításához!” 32Amikor tehát Szichon egész hadinépével kivonult Jahachoz, hogy harcba szálljon velünk, 33az Úr, a mi Istenünk kiszolgáltatta nekünk, úgyhogy őt is, fiait is és egész hadinépét legyőztük. 34Aztán meghódítottuk mind a városait, s minden városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön, gyerekeken egyaránt, nem hagytunk életben egyetlen egyet sem. 35Csak a jószágot meg a városokban összeharácsolt javakat tartottuk meg zsákmányul. 36Az Arnon völgye szélén fekvő Aroertól s a folyó völgyében elterülő várostól egészen Gileádig nem maradt hely meghódítatlanul; mindent kezünkre adott az Úr, a mi Istenünk. 37Csak az ammoniták földjére nem léptél, meg a Jabbok folyó mentére, a hegyek közt meghúzódó városokba, egészen úgy, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta.

 

Zsolt 71

ÖREGEDŐ EMBER IMÁJA

71 1Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom!
2Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre!
3Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram.
4Istenem, ments meg engem a gonoszok kezétől, a bűnösök és hatalmaskodók öklétől!
5Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta.
6Anyám méhétől fogva veled tartottam, anyám ölétől kezdve te voltál osztályrészem, mindig tebenned bizakodtam.
7Csodálat tárgya lettem sokak szemében, hisz hatalmas gyámolom te vagy.
8Szám tele volt dicséreteddel, egész nap tele dicsőítéseddel.
9Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!
10Ellenségeim úgyis megszólnak, szemmel tartanak, ellenem beszélnek.
11Azt mondják: „Elhagyta az Úr, űzzétek, fogjátok el, hisz senki sincs már, aki pártját fogná!”
12Istenem, ne maradj távol tőlem, Uram, siess segítségemre!
13Valljanak szégyent, kik vesztemre törnek, és pusztuljanak el! Akik bajt hoznak rám, azokat érje szégyen és gyalázat!
14Én azonban mindig reménykedem, és mindennap gyarapítom dicséreted.
15Szám hirdeti igazságosságodat, naphosszat segítségedet.
16Eljövök az Úr erejében, és csak a te tetteidet dicsőítem.
17Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, még ma is csodáidról emlékezem.
18De öregkoromra, aggságomban se hagyj el, Istenem! Hadd hirdessem e nemzedéknek karodat, és minden utódomnak hatalmadat,
19és igazságosságodat, Istenem, amely fölér az égig! Nagy dolgokat vittél véghez; ki olyan, mint te, Istenem?
20Sok kemény terhet raktál rám, de újra életet adsz, és kiemelsz a földnek mélyéből.
21Állítsd helyre híremet és engedd, hogy újra megvigasztalódjam.
22S hűségedet, Uram, zeneszóval magasztalom, Izrael Szentje, hárfán játszom neked.
23Ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad.
24Naphosszat áldja nyelvem igazságosságodat, mert szégyen érte s gyalázat azokat, akik vesztemet akarták!

 

Mk 13,1-20

A templom kövei.

13 1Amint kijöttek a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!” 2Jézus így felelt: „Látod ezeket a hatalmas épületeket? Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak.” 3Amikor az Olajfák hegyén a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön megkérdezték: 4„Mondd, mikor fog ez bekövetkezni és mi lesz előtte a jel?”

Jeruzsálem pusztulásának előjelei.

5Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! 6Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek. 7Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. 8Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek. 9Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam. 10Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek. 11Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek. 12Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák. 13A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül.

Jeruzsálem pusztulása.

14Amikor majd látjátok, hogy a pusztulás undoksága ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor aki Júdeában lesz, fusson a hegyekbe. 15Aki a tetőn lesz, ne jöjjön le, ne menjen be a házba, hogy elvigyen magával valamit otthonról. 16Aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza elhozni a köntösét. 17Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be. 19Mert olyan szorongatott napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon a kezdet óta, és nem is lesznek. 20Ha Isten nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem. De a választottak kedvéért, akiket ő választott ki, megrövidíti ezeket a napokat.

 

Taiwan, Taipei
dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑