Május 8. – 69. nap

 

Szám 33-34

Állomások a pusztában.

33 1Ezek azok a helyek, ahonnan Izrael fiai továbbindultak azután, hogy Mózes és Áron vezetésével Egyiptom földjéről csapatokba osztva kivonultak. 2Mózes ugyanis az Úr parancsára följegyezte azokat a helyeket, ahonnan mindig továbbvonultak, azokat a helységeket, ahonnan mindig útra keltek. Ezek hát azok a helyek, ahol mindig tábort bontottak, a helységek, ahonnan mindig továbbvonultak.

3Ramszesztől keltek útra az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A húsvét utáni napon vonultak ki Izrael fiai az egyiptomiak szeme láttára szilárd elhatározással, 4míg az egyiptomiak elsőszülötteiket temették, akikre az Úr lesújtott közülük – az Úr ítéletet tartott isteneik fölött. 5Izrael fiai tehát Ramszeszből keltek útra, és Szukkotban ütöttek tábort. 6Szukkotból továbbindultak és Etamban táboroztak le, a puszta szélén. 7Etamból elindultak, Pi-Hachirot felé vették útjukat, szemben Baál-Cefonnal, és Migdol előtt vertek tábort. 8Pi-Hachirotból útra keltek, és a tengeren át a pusztába vonultak. Három napig vándoroltak Etam pusztáján, azután letáboroztak Marában. 9Marából elindulva Elimbe értek. Elimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa, itt ütöttek hát tábort. 10Aztán útra keltek és a Sás-tengernél telepedtek le. 11A Sás-tengertől továbbmentek és Szin pusztájában vertek tábort. 12Szin pusztájából elindulva Dofkában táboroztak le. 13Dofkából útra keltek, és Alusban táboroztak le. 14Alusból elindultak, és Refidimben állapodtak meg. Itt nem volt a népnek ivóvize. 15Refidimből elindultak és a Sínai pusztában ütöttek tábort. 16A Sínai pusztából továbbvonultak, és Kibrot-Hattavában táboroztak le. 17Kibrot-Hattavában tábort bontottak, és Hacerotban állapodtak meg. 18Hacerotból elindultak, és Ritmában vertek tábort. 19Ritmából útra keltek, és Rimmon-Perecben telepedtek le. 20Rimmon-Perecben tábort bontottak, és Libnában állapodtak meg. 21Libnából elindultak, és Risszában táboroztak le. 22Risszából útra keltek, és Kehelatában állapodtak meg. 23Kehelatából útnak indultak, majd Sefer hegyénél táboroztak. 24Sefer hegyétől továbbmentek, és Haradában ütöttek tábort. 25Haradából elindultak, majd Makhelotban sátoroztak. 26Makhelotból továbbmentek, és Tachatban vertek tábort. 27Tachatból útra keltek, és Terachban táboroztak le. 28Terachból útnak indultak és Mitkában állapodtak meg. 29Mitkából továbbindultak, és Hasmonában táboroztak le. 30Hasmonából útnak indultak, és Moszerotban sátoroztak. 31Moszerotból elindultak, és Bene-Jaakánban telepedtek le. 32Bene-Jaakánból útra keltek, és Hor-Gidgadban táboroztak le. 33Hor-Gidgadban tábort bontottak, és Jotbatában telepedtek le. 34Jotbatából továbbindultak, és Abronában állapodtak meg. 35Abronából útnak indultak, és Ecjon-Geberben ütöttek tábort. 36Ecjon-Geberből továbbvonultak, és Cin pusztájában, Kádesben sátoroztak. 37Kádesből útra keltek, és Hor hegyénél, Edom országa határánál vertek tábort.

38Áron pap az Úr parancsára fölment Hor hegyére, és ott meghalt a 40. évben azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptom földjéről, az ötödik hónap első napján. 39Áron százhuszonhárom éves volt, amikor Hor hegyén meghalt. 40A kánaáni azonban, Arad királya, aki Kánaán országának déli részén székelt, tudomást szerzett Izrael fiainak előrenyomulásáról.

41Hor hegyétől továbbindultak, és Calmonában ütöttek tábort. 42Calmonából útra keltek, és Punonban táboroztak le. 43Punonból útnak indultak, majd Obotban sátoroztak. 44Obotból elindultak, és Ije-Habarimban, Moáb határánál állapodtak meg. 45Ijimből továbbindultak, és Dibon-Gadban vertek tábort. 46Dibon-Gadból továbbmentek, és Almon Diblatajimban telepedtek le. 47Almon Diblatajimból útra keltek, és az Abarim-hegységnél táboroztak le, a Nebóval szemben. 48Az Abarim-hegységtől továbbvonultak, és Moáb pusztájában ütöttek tábort, a Jordán mentén, Jerikó közelében. 49A Jordán mentén Bet-Jesimottól Abel-Sittimig táboroztak Moáb pusztájában.

Kánaán felosztása.

50Az Úr Moáb pusztáján a Jordán mentén, Jerikó közelében ezt mondta Mózesnek: 51„Szólj Izrael fiaihoz, s mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon és Kánaán földjére értek, 52a föld lakóit mind űzzétek ki magatok elől. Minden bálványukat semmisítsétek meg, és öntött szobraikat is törjétek össze, sőt magaslati helyeiket is romboljátok le. 53Aztán vegyétek birtokba a földet, és lakjatok rajta. Mert nektek adom az országot, legyen a birtokotok. 54A földet sorsolással osszátok fel örökrészül a törzsek rendjében. Annak (a törzsnek), amelyik népesebb, nagyobb örökséget juttassatok, annak, amelyik kevésbé népes, kisebbet. Az legyen az övé, ami a sorsvetéskor jut neki. Atyáitok törzsei szerint osszátok fel örökségképpen. 55Ha azonban nem űzitek ki magatok elől a föld lakóit, mind, akiket meghagytok közülük, szálka lesznek a szemetekben és tüske az oldalatokban, szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen laktok majd, 56s én úgy bánok majd veletek, ahogy velük szándékoztam bánni.”

Kánaán határai.

34 1Így szólt az Úr Mózeshez: 2„Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Ha Kánaán földjére értek, az lesz az a föld, amely örökségül jut nektek. Kánaán földje, egész kiterjedésében. 3Délen földetek Cin pusztájától Edom határa mentén terjedjen majd el; pontosabban a Sós-tenger szélétől kelet felé húzódjék déli határotok, 4aztán forduljon délre, kerülje meg a Skorpió-magaslatot, szelje át Cin pusztáját és délen érje el Kádes-Barneát. Aztán Hacar-Addar felé tartson, majd érintse Acmont. 5Acmontól a határ Egyiptom patakjáig húzódjék, majd a tengernél érjen véget.

6Nyugati határul a Nagy-tenger szolgáljon. Az legyen nyugati határotok. 7És az északi határ: A Nagy-tengertől húzzatok határvonalat Hor hegyéig, 8Hor hegyétől pedig húzzatok határvonalat Hamat bejáratáig, s a határ érje el Ceradát. 9Aztán folytatódjék a határ Szifron felé és Hacar-Enan legyen a vége. Ez legyen északi határotok. 10Keleti határul a Hacar-Enantól Sefámig húzódó vonalat tekintsétek. 11Sefámtól a határ folytatódjék Ribla felé, Ajintól keletre. Aztán húzódjék a határ tovább, míg lefelé lejtve keleten el nem éri Kinneret tavát. 12Végül kövesse a határ a Jordán vonalát és a Sós-tengernél érjen véget. Ezek legyenek országotok határai körös-körül.”

13Mózes akkor ezeket a rendelkezéseket adta Izrael fiainak: „Ez az a föld, amelyet sorsot vetve örökségül fel kell osztanotok, s amelyet az Úr parancsára kilenc és fél törzsnek kell adni. 14Mert a Ruben fiainak törzséhez és a Gád fiainak törzséhez tartozó családok, valamint Manassze fél törzse már megkapták örökrészüket. 15A két és fél törzs a Jordánon innen kapott örökrészt, Jerikó közelében, keleten, napkelet felé.”

A felosztással megbízottak.

16Aztán ezt mondta az Úr Mózesnek: 17„Ezek a nevei azoknak a férfiaknak, akiknek örökségképpen föl kell majd osztaniuk a földet. Eleazár pap és Józsue, Nun fia. 18Ezenkívül vonjatok be a föld felosztásához minden törzsből egy vezető embert. 19Név szerint ezeket az embereket: Júda törzséből Kálebet, Jefunne fiát; 20Simeon törzséből Semuelt, Ammihud fiát; 21Benjamin törzséből Elidadot, Kiszlon fiát; 22Dán fiainak törzséből Bukki vezért, Jogli fiát; 23József fiai közül: Manassze fiainak törzséből a vezért, Hannielt, Efod fiát; 24Efraim fiainak törzséből Kemuel vezért, Siftan fiát; 25Zebulun fiainak törzséből Elicafan vezért, Parnach fiát; 26Isszachár fiainak törzséből a vezért, Paltielt, Azzan fiát; 27Áser fiainak törzséből Achihud vezért, Selomi fiát; 28Naftali fiainak törzséből mint vezért Pedahelt, Ammihud fiát.” 29Ezek azok, akiknek az Úr megparancsolta, hogy Kánaán földjén osszák ki Izrael fiainak örökrészüket.

 

Zsolt 69

SIRALOM

69 1(A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.)
2Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér,
3belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem.
4Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom.
6Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted.
7De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene!
8Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat.
9Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem.
10Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.
11Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott.
12Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik.
13A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek.
14De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint!
15Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet,
16nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre!
17Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám!
18Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar!
19Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg!
20Ismered gyalázatomat,
20szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól.
20Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan.
20Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna.
21
22Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.
23Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká!
24Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét!
25Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket!
26Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban!
27Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát.
28Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted!
29Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt!
30Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem!
31Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom.
32Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
33A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek!
34Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le.
35Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog!
36Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet,
37szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.

 

Mk 12,1-27

A gyilkos szőlőművesek.

12 1Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és elment idegenbe. 2Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből. 3Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták. 4Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták. 5Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. 6Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik! 7De a szőlőmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége! 8Nekiestek hát, megölték és kidobták a szőlőből. 9Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt. 10Nem olvastátok az Írást: A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. 11Az Úr tette azzá, s csodálatos a szemünkben?” 12Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.

Az adópénz.

13A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek. 14Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” 15De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: „Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” 16Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: „Kinek a képe ez, és kinek a felirata?” „A császáré” – felelték. 17Jézus folytatta: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak rajta.

A feltámadás.

18Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki: 19„Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. 20Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. 21Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is, 22sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt. 23A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?” 24Jézus így felelt: „Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? 25Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben. 26Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! 27Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok.”

 

Christchurch Gondola, NZ
Christchurch Gondola, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑