Május 7. – 68. nap

 

Szám 31-32

IX. A ZSÁKMÁNY ÉS AZ OSZTOZKODÁS

Háború Midián ellen.

31 1Így szólt az Úr Mózeshez: 2„Állj bosszút a midiánitákon Izrael fiaiért! Aztán meg kell térned törzsed tagjaihoz.” 3Mózes tehát így szólt a néphez: „Néhányan közületek fegyverkezzenek föl, hogy hadba szálljanak a midiániták ellen, s így az Úr bosszúja utolérje a midiánitákat. 4Izrael fiainak minden törzséből egy ezrednek kell hadba vonulnia.” 5Így Izrael ezreiből tizenkétezer harcost állítottak ki, minden törzsből egy ezredet. 6S Mózes hadba küldte őket – minden törzsből ezret –, őket és Pinchászt, Eleazár fiát; ő vitte magával a szent edényeket és a harsonákat. 7Így kivonultak Midián ellen, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, és minden férfit megöltek. 8A legyőzöttek közt megölték Midián királyait is, Evit, Rekemet, Curt, Hurt és Rebát, Midián öt királyát, sőt még Bileámot, Beor fiát is kardélre hányták. 9Akkor Izrael fiai fogságba hurcolták Midián asszonyait és gyermekeit, elhajtották barmaikat, nyájaikat, s elvitték mindenüket zsákmányul; 10városaikat és sátortáboraikat mind felgyújtották. 11Összeszedték az összes szerzett holmit, a zsákmányul ejtett embereket és állatokat 12és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé.

Az asszonyok sorsa és a zsákmány megtisztítása.

13Mózes és Eleazár pap, valamint a törzsek fejei eléjük mentek a táboron kívülre. 14Mózes haragra gerjedt a sereg vezérei és az ezredek és századok hadból hazatérő parancsnokai ellen. 15Mózes rájuk förmedt: „Csakugyan életben hagytatok minden asszonyt? 16Épp ők voltak azok, akik Bileám biztatására arra csábították Izrael fiait, hogy Peor kedvéért hűtlenül elhagyják az Urat, azért érte utol a vész az Úr közösségét. 17Tüstént öljétek meg az összes fiúgyermeket, s ugyanígy öljétek meg az összes olyan asszonyt is, aki már volt együtt férfival. 18De a fiatal lányokat, akik még nem voltak együtt férfival, hagyjátok magatoknak életben. 19Most hét napig itt maradtok a táboron kívül! Mindnyájatoknak, akik embert öltetek vagy halotthoz értetek, meg kell a harmadik és a hetedik napon tisztulnotok. 20Ruhadarabjaitokat is tisztítsátok meg, s minden bőrből vagy kecskeszőrből készült holmitokat meg fából való tárgyatokat!” 21Eleazár pap pedig így beszélt a harcosokhoz, akik harcba vonultak: „Ez a törvény, amit az Úr Mózesnek szabott: 22Az összes aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, ónt és ólmot, 23tehát mindent, ami kibírja a tüzet, tűzbe kell tartanotok, hogy tiszta legyen, majd tisztítóvízzel is meg kell tisztítanotok. Minden egyebet azonban, ami nem állja a tüzet, öblítsétek le vízzel. 24Ha a hetedik nap kimossátok ruhátokat, tiszták lesztek, s bevonulhattok a táborba.”

A zsákmány elosztása.

25Azt mondta az Úr Mózesnek: 26„Vedd számba te és Eleazár pap, valamint a közösség törzseinek a fejei, amit emberben és állatban zsákmányul ejtettek, 27azután fele-fele arányban oszd szét azok közt, akik hadba vonultak s harcoltak, és az egész közösség között. 28A hadba vonult harcostól kérj ajándékot az Úrnak (adják oda) minden ötszázadik emberből, baromból, szamárból, juhból, kecskéből egyaránt. 29A nekik jutó részből vedd el, s add át Eleazár papnak, mint az Úrnak felajánlott adományt. 30Abból a részből azonban, amely Izrael fiainak jut, minden ötvenediket vedd el emberből, marhából, szamárból, juhból, kecskéből, azaz mindenféle állatból egyaránt, s az legyen a levitáké, akik az Úr hajlékának szolgálatát ellátják.” 31Mózes és Eleazár pap úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. 32A zsákmány, ami maradt abból, amit a harcosok szereztek, 675 000 juhot, kecskét, 3372 000 marhát 34és 61 000 szamarat tett ki; 35az emberek közül azoknak a lányoknak a száma, akik még nem voltak együtt férfival, összesen 32 000 lelket tett ki. 36A fele rész azoknak jutott, akik hadba vonultak; szám szerint 337 500 juh és kecske – 37az Urat megillető adomány 675-öt tett ki –, 3836 000 marha – ebből az Urat megillető adomány 72 –, 3930 500 szamár – belőle ajándék az Úrnak 61 –, 40és 16 000 ember – közülük az Úrnak ajándékképpen 32 lélek. 41És Mózes az Urat megillető adományt Eleazár papra bízta, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta. 42Az Izrael fiaira eső rész, amelyet Mózes elkülönített a harcosok részétől, 43tehát a közösség része 337 500 juhot, kecskét, 4436 000 marhát, 4530 500 szamarat 46és 16 000 embert tett ki. 47Az Izrael fiainak jutó részből Mózes kiemelte minden ötvenediket, az emberek közül éppúgy, mint az állatok közül, s átadta – ahogy az Úr Mózesnek parancsolta – a levitáknak, akik ellátták az Úr hajlékának szolgálatát.

Az áldozati adományok.

48Akkor a seregek vezérei, az ezredek és századok parancsnokai Mózes elé járultak. 49Így szóltak Mózeshez: „Szolgáid számba vették a hatalmuk alá tartozott harcosokat; közülük egyetlen ember sem hiányzik. 50Ezért ajándékul hozzuk az Úrnak, hogy az Úr előtt tisztává váljunk, amit arany ékszerben zsákmányoltunk: karpereceket, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat.” 51Mózes és Eleazár pap átvették az aranyat és a művészien megmunkált tárgyakat. 52Az arany, amit az ezredek és századok parancsnokai ajándékul átadtak az Úrnak, összesen 16 750 sékelt tett ki. 53A közkatonák zsákmányoltak maguknak. 54Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira.

A Jordánon túli terület felosztása.

32 1Ruben fiainak és Gád fiainak nagy és értékes állatállományuk volt. Amikor tehát látták, hogy Jazer vidéke és Gileád földje milyen alkalmas állattartásra, 2Ruben fiai és Gád fiai odamentek Mózeshez, Eleazár paphoz és a közösség vezetőihez és így szóltak: 3„Atarot, Dibon, Jazer, Nimra, Hesbon, Eleale, Szebam, Nebo és Meon, 4az a föld, amelyet az Úr Izrael közösségének szerzett, alkalmas állattartásra, s szolgáidnak nyájaik vannak.” 5Majd folytatták: „Ha tetszésre találtunk szemetekben, akkor adjátok ezeket a földeket szolgáitoknak tulajdonul. Ne vezessetek bennünket a Jordánon túlra!”

6Mózes azonban így válaszolt Ruben és Gád fiainak: „Testvéreitek hadba vonulnak, és ti itt akartok maradni? 7Miért veszitek el Izrael fiainak a kedvét, hogy arra a földre vonuljon, amelyet az Úr adott neki? 8Már atyáitok is így tettek, amikor Kádes-Barneából előre küldtem őket az országot szemügyre venni! 9Az Eskol völgyéig fölmentek, megnézték a földet, aztán elvették Izrael fiainak a kedvét, úgyhogy nem akartak bevonulni abba az országba, amelyet az Úr adott nekik. 10De az Úr haragja fölgerjedt azon a napon, s megesküdött: 11„Azok közül a férfiak közül, akik Egyiptomból kivonultak, húsz évtől fölfelé egy se látja meg azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígértem, mert nem követtek egészen hűségesen, 12kivéve a kenezita Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nun fiát, mivel ők egészen hűségesek voltak.” 13Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg az az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, ki nem pusztult. 14S lám, most ti – a gonoszok ivadékai – atyáitok nyomdokaiba léptek, hogy fokozzátok az Úr haragját Izrael ellen. 15Ha elfordultok tőle, még tovább fog tartani a pusztában való bolyongás. Rosszat tesztek az egész népnek.”

16Mózeshez fordultak és folytatták: „Aklokat szeretnénk itt építeni nyájainknak, s városokat családjainknak. 17De Izrael fiainak az élén fegyvert ragadunk, míg a nekik szánt földre nem vezetjük őket, csupán családjaink maradnak a megerősített városokban (védve) az ország lakói elől. 18Addig nem térünk vissza házunkba, míg Izraelnek minden fia meg nem kapja örökrészét. 19Sőt, nem akarunk örökrészt sem a Jordánon túl, nekünk akkorra már meglesz az örökrészünk keleten, a Jordánon innen.”

20Mózes ezt válaszolta nekik: „Ha csakugyan így akartok tenni, ha fölfegyverkeztek az Úr színe előtt a harcra, 21s mind átmentek – harcra készen – a Jordánon túlra az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi minden ellenségét maga előtt, 22akkor legyetek az Úr és Izrael színe előtt mentesek (minden további kötelezettségtől), s legyen ez a föld a tiétek az Úr színe előtt. 23Ha azonban nem így jártok el, s ezáltal vétkeztek az Úr ellen, ti lássátok, milyen büntetés ér majd benneteket bűneitekért! 24Építsetek hát városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak! De úgy tegyetek, amint megígértétek!”

25Gád fiai és Ruben fiai erre így feleltek Mózesnek: „Szolgáid azt fogják tenni, urunk, amit te parancsolsz. 26Gyermekeink, asszonyaink, nyájaink és jószágaink itt maradnak Gileád városaiban, 27szolgáid ellenben hadba vonulnak, mind, aki alkalmas hadi szolgálatra, az Úr színe előtt, ahogy te, urunk, elrendelted.”

28Most Mózes kiadta rájuk vonatkozóan az utasításokat Eleazár papnak, Józsuénak, Nun fiának és Izrael törzsei fejeinek. 29Ezt mondta nekik Mózes: „Ha Gád fiai és Ruben fiai, mind, aki csak alkalmas fegyverforgatásra, hadba vonulnak veletek az Úr színe előtt a Jordánon túlra és megszerzik nektek az országot, adjátok nekik tulajdonul Gileád földjét. 30Ha azonban nem vonulnak veletek fölfegyverkezve a Jordánon túlra, Kánaán földjén, köztetek kapjanak örökrészt.”

31Gád fiai és Ruben fiai így válaszoltak: „Azt tesszük, amit az Úr parancsolt szolgáidnak! 32Fölfegyverkezve átvonulunk az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökrészünk maradjon a Jordánon innen!” 33Erre Mózes nekik adta – Gád fiainak és Ruben fiainak és József fia, Manassze törzse felének – az amoriták királyának, Szichonnak az országát, a földet és a városokat, beleértve a határmentét s a környékbeli városokat is. 34Gád fiai újra fölépítették Dibont, Atarotot, Aroert, 35Atrot-Sofant, Jazert, Jogbehát, 36Bet-Nimrát és Bet-Harant erős várossá, s hozzájuk aklokat is (építettek). 37Ruben fiai Hesbont, Elealét, Kirjatajimot, 38Nebót (más néven) Baál-Meont és Szibmát építették újjá, s a felépített városoknak nevet is adtak. 39Manassze fiának, Machirnak a fiai azonban Gileádba vonultak, meghódították és elűzték az ott lakó amoritákat. 40Mózes Machirnak, Manassze fiának adta Gileádot, s ez le is telepedett. 41Jair ellenben, Manassze fia kivonult, elfoglalta sátorfalvaikat, s elnevezte őket Jair sátorfalvainak. 42Ugyanígy Nobach is odavonult, meghódította Kenatot a hozzá tartozó helységekkel egyetemben, és elnevezte a saját nevéről Nobachnak.

 

Zsolt 68

AZ ÚR DIADALMENETE

68 1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)
2Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik.
3Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt.
4Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben.
5Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt!
6Az árvák atyja, özvegyek védelmezője – ez az Isten szent hajlékában.
7Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán.
8Istenünk, te néped előtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál:
9megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt.
10Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad.
11Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek.
12Az Úr üzenetet bíz a hírvivőkre:
12„A Mindenható elűzött
12hatalmas sereget.”
13Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott.
14Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellő arany csillogott szárnyain.
15
15Ékszerük, mint hó a Calmonon.
16Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs.
17Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre.
18Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe.
19Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.
20Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket.
21Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól.
22Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, az üstökét azoknak, akik bűnben élnek.
23Így szól az Úr: „Lehozom őket Básánból, kihozom őket a tenger mélyéből,
24hogy lábadat vérükben fürösszed, s kutyáid is falják fel ellenségeidből részüket.”
25Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe.
26Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve.
27„Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!”
28Itt van Benjamin, a legfiatalabb – legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői.
29Isten, mutasd meg hatalmadat, Isten, aki értünk munkálkodol!
30Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot.
31Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket!
32Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé,
33föld birodalmai, énekeljetek Istennek! Zengjetek dicséretet az Úrnak,
34aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken. Íme, hallatja hangját, szavának erejét.
35Ismerjétek el Isten hatalmát! Fölsége Izrael fölött tündököl, magasan a felhőkben felragyog hatalma.
36Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!

 

Mk 11,20-33

A hit hatalma.

20Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. 21Péternek eszébe jutott (az átok): „Mester – mondta –, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” 22Jézus így felelt: „Ha hisztek Istenben, 23bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. 24Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. 25Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.” 26

Jézus hatalma.

27Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, írástudók és vének, 28és megkérdezték: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” 29Jézus így válaszolt: „Kérdezek tőletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek. 30János keresztsége az égből való volt, vagy pedig emberektől származott? Feleljetek nekem!” 31Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: Az égből – azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? 32Mondjuk talán azt, hogy az emberektől.” De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. 33Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus azért ezt felelte: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

 

IMG_20180103_133458.jpg

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑