Május 5. – 66. nap

Szám 27-28

A lányok öröksége.

27 1Akkor József fiának, Manasszénak a törzséből előléptek Celofchad lányai – lányait Machlának, Noának, Hognak, Milkának és Tircának hívták, (Celofchad) meg Hefernek volt a fia, az Gileádnak, az Machirnak, az meg Manasszénak –, 2odajárultak Mózes és Eleazár pap, valamint az egész közösség elé a megnyilatkozás sátorának bejáratánál és azt mondták: 3„Atyánk meghalt a pusztában. De nem tartozott ahhoz a népséghez, amelyik összeverődött az Úr ellen, azaz Korach népségéhez. A maga bűnéért halt meg. Fiai nem voltak. 4Most miért vesszen ki atyánk neve nemzetségéből? Azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget atyánk testvérei sorában!” 5Mózes az Úr elé terjesztette ügyüket. 6S az Úr azt mondta Mózesnek: 7„Celofchad lányai méltán hozták elő ügyüket. Minden fenntartás nélkül adj nekik örökrészt atyjuk testvérei sorában, ruházd rájuk az atyjukat megillető örökséget! 8Izrael fiainak pedig mondd meg: Ha valaki meghal, s nem marad utána fia, öröksége szálljon a lányaira. 9Ha lányai sincsenek, adjátok örökségét oda a testvéreinek. 10Ha testvérei sincsenek, akkor atyja testvéreinek adjátok örökségét. 11Ha atyjának se volnának testvérei, adjátok örökségét a legközelebbi vérrokonnak a törzsön belül, az vegye birtokba. Ez legyen Izrael fiai körében a jogrend, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.”

Józsue a nép vezére.

12Azt mondta az Úr Mózesnek: „Menj fel Abarim hegyére, s nézd meg azt a földet, amelyet Izrael fiainak adtam. 13S ha megnézted, neked is meg kell térned atyáidhoz, ahogy testvéred, Áron megtért. 14Mert Cin pusztájában, amikor a közösség lázongott, ellene szegültetek parancsomnak, s nem dicsőítettetek meg a szemük láttára vizet szentelve nekem.” (Ezek Meriba vizei Kádes mellett Cin pusztájában.) 15Mózes erre így kérte az Urat: 16„Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé, 17aki bevonul az élükön, kivezeti és odavezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz.” 18Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Vedd Nun fiát, Józsuét – ő olyan ember, akiben lélek van –, tedd rá kezedet, 19állítsd Eleazár pap és az egész közösség elé, s a szemük láttára ruházd rá a tisztséget. 20Engedj át neki egy részt tekintélyedből, hogy Izrael fiainak egész közössége engedelmeskedjék neki. 21Hanem neki Eleazár paphoz kell fordulnia, hogy az számára az Úr színe előtt tanácsot kérjen az urim szertartása által. Csak ennek elhangzása után szabad kivonulniuk, s ennek kimondása után szabad bevonulniuk, neki s vele Izrael fiainak és az egész közösségnek.” 22S Mózes úgy tett, amint az Úr parancsolta. Vette Józsuét, s Eleazár pap, valamint az egész közösség elé állította. 23Aztán rátette kezét, s azzal ráruházta tisztségét is, ahogy az Úr Mózes által elrendelte.

Az áldozat pontosabb meghatározása.

28 1Az Úr így szólt Mózeshez: 2„Adj parancsot Izrael fiainak, s mondd meg nekik: Legyen gondotok rá, hogy kellemes illatú égőáldozatul meghatározott időben felajánljátok nekem az engem megillető áldozati ajándékokat, az égőáldozat céljára szolgáló ételeket. 3Hirdesd ki nekik! Ez az égőáldozat, amelyet be kell az Úrnak mutatnotok. Mindennap két egyéves hibátlan bárányt rendszeres égőáldozatul.

A) A mindennapi áldozat.

4Az egyik bárányt reggel kell feláldoznod, a másikat estefelé áldozd fel, 5s vele egytized efa lisztlángot is, meghintve egynegyed hin színtiszta olajjal, ételáldozatképpen. 6Ez az állandó égőáldozat, ahogy már a Sínai-hegyen bemutatták az Úrnak kellemes illatú égőáldozatul. 7Az ehhez hozzátartozó italáldozat egynegyed hin bárányonként; a boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak. 8A második bárányt estefelé áldozd fel. S vele ugyanazt az ételáldozatot mutasd be a hozzá tartozó italáldozattal, mint reggel – kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak.

B) A szombat megülése.

9Szombati napon két egyéves hibátlan bárányt, kéttized lisztlángot, olajjal meghintve mint ételáldozatot, s a hozzá tartozó italáldozatot – 10ez a szombati égőáldozat, amely minden szombaton esedékes az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.

C) Az újhold megülése.

11Hónapjaitok első napján két fiatal bikát, egy kost és hét hibátlan, egyesztendős bárányt kell égőáldozatul bemutatnotok az Úrnak, 12ezenkívül bikánként háromtized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul, a koshoz meg kéttized, olajjal vegyített lisztlángot ételáldozatul, 13s minden bárányhoz is egytized, olajjal meghintett lisztlángot ételáldozatul – kellemes illatú égőáldozatul, tűzáldozatul az Úrnak –, 14hozzá tartozó italáldozatul meg bikánként fél hin bort, a koshoz pedig egyharmad hint, és minden bárányhoz egynegyed hint (számítva). Ez az újhold idejére rendelt égőáldozat, amely egész éven át minden hónapban esedékes. 15Ezenkívül egy kecskebakot is fel kell áldozni engesztelő áldozatul az Úrnak, a szokásos égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.

D) A kovásztalan kenyér ünnepe.

16Az első hónap tizennegyedik napja pászka az Úr tiszteletére. 17E hónapnak tizenötödik napja azonban ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. 18Az első nap gyűljetek össze a szentélynél. Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. 19S égőáldozatul, tűzáldozatul ajánljatok fel az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyéves, hibátlan bárányt – csak hibátlant lehet –, 20valamint olajjal meghintett lisztlángot, hozzá tartozó ételáldozatul, háromtizedet (számítva) mindegyik bikához, kéttizedet a koshoz 21és egy-egy tizedet a hét bárányhoz. 22Ezenkívül egy kecskebakot engesztelő áldozatul, hogy megtisztuljatok. 23Mindezt a reggeli áldozaton kívül kell bemutatnotok, ami a szokásos égőáldozatból áll. 24Ezt az áldozatot mutassátok be mind a hét napon kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak; a szokásos égőáldozaton, s a vele együttjáró italáldozaton kívül kell ezt bemutatnotok. 25A hetedik nap aztán ismét gyűljetek egybe a szentélynél, s akkor se végezzetek semmiféle szolgai munkát.

E) Az új kenyér ünnepe.

26Ugyanígy az első termés napján, amikor is ételáldozatot mutattok be az új kenyérből az Úrnak, azaz a hetek ünnepén is gyűljetek egybe a szentélynél; semmiféle szolgai munkát ne végezzetek. 27S kellemes illatú égőáldozatul mutassatok be az Úrnak: két fiatal bikát, egy kost és hét egyesztendős bárányt – csak hibátlant szabad –, 28valamint ételáldozatul olajjal meghintett lisztlángot, háromtizedet mindegyik bikához, kéttizedet a koshoz 29és egy-egy tizedet a hét bárányhoz. 30Ezenkívül engesztelő áldozatul egy kecskebakot, hogy megszabaduljatok bűneitektől. 31De egyszersmind a szokásos égőáldozatot is be kell mutatnotok a hozzá tartozó ételáldozattal együtt.

 

Zsolt 66

A NÉP HÁLAÉNEKE

66 1(A karvezetőnek – ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind,
2zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel!
3Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Az ellenség meghajol hatalmas erőd előtt.
4Imádjon téged az egész föld, és zengje dicséretedet, magasztalja nevedet!
5Gyertek és lássátok Isten nagy tetteit: csodálatosat művelt az emberek között!
6A tengert szárazfölddé változtatta, lábukkal lépkedtek át az áron, benne leljük hát örömünk!
7Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket, nehogy a lázadók elbízzák magukat.
8Dicsőítsétek Istenünket, ti pogány népek, harsogjátok dicséretét!
9Ő ad életet lelkünkbe, s nem hagyja, hogy meginogjon lábunk.
10Igaz, megpróbáltál bennünket, Istenünk, ahogy az ezüstöt szokták, tűzben megvizsgáltál.
11A vadász hálójába tereltél, s nyomasztó terhet raktál a csípőnkre.
12Elnézted, hogy az emberek fejünket tapossák, tűzön és vízen kellett áthaladnunk, de végül mégis könnyebbülést adtál.
13Égőáldozattal lépek hajlékodba, teljesítem, amit megfogadtam:
14ahogy ajkamra jött s ahogy szám ígérte a szorongatottságban.
15Kövér juhok és kosok hájából áldozok fel, üszőket, bakokat ajánlok neked.
16Kik félitek Istent, gyertek ide mind, halljátok s elmondom, mily nagy dolgot tett velem!
17Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét.
18Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr.
19Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra.
20Áldott legyen az Úr, mert kérésem nem vetette el, irgalmasságát nem vonta meg tőlem.

 

Mk 10,32-52

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

32Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig csodálkoztak, követői meg féltek. Ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, ami vele történni fog: 33„Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak. 34Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapra feltámad.”

Zebedeus fiainak kérése.

35Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” 36„Mit tegyek nektek?” – kérdezte. 37„Add meg nekünk – felelték –, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsőségedben.” 38Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?” 39„Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek. 40De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” 41Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. 42Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. 43Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, 44és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. 45Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

A jerikói vak.

46Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. 47Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 48Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 49Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” 50Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. 51Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.” 52Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.

 

IMG_20180116_112938.jpg

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑