Május 1. – 62. nap

Szám 19-20

A vörös tehén hamva.

19 1Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: 2„Ez a törvény, amelyet az Úr szabott. Mondd meg Izrael fiainak: Hozzanak neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmi fogyatékossága, s amely még nem volt igába fogva. 3Ezt Eleazár papnak kell átadnotok. Aztán vezessék ki a táboron kívülre, és vágják le a szeme láttára. 4Akkor Eleazár pap vegyen az ujjával valamennyit a véréből, s hintsen hétszer egy keveset a véréből a megnyilatkozás sátora bejáratának irányába. 5Utána égessék el a tehenet a szeme láttára; a bőrét, a húsát és a vérét a belső részeivel együtt égessék el. 6Majd vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsint, s dobja bele a tűzbe, amelyben a tehén ég. 7Ezután a pap mossa ki a ruháját, mossa le a testét vízzel, s térjen vissza a táborba, de estig tisztátalan marad. 8Aki elégette, szintén mossa ki ruháját, mossa le testét vízzel, de estig ő is tisztátalan marad. 9Egy férfi, aki tiszta, gyűjtse össze a tehén hamvait, s a táboron kívül helyezze el egy tiszta helyen. Maradjon ott, s szolgáljon Izrael fiainak közössége számára tisztítóvíz készítésére, hiszen (a tehén) engesztelő áldozati adomány. 10Hanem aki a hamvakat összegyűjti, szintén mossa ki a ruháját, és tisztátalan marad estig. Izrael fiai és a körükben tartózkodó idegen számára egyszer s mindenkorra szóló rendelkezés:

A tisztítóvíz használata.

11Aki halottat, bármilyen emberi tetemet megérint, hét napig tisztátalan. 12Ezért tisztíttassa meg magát vele a harmadik és a hetedik nap, s akkor újra tiszta lesz. Ha azonban nem oldoztatja fel magát, nem lesz tiszta. 13Aki halotthoz, egy elhunyt embernek a holttestéhez hozzáért, és nem tisztíttatja meg magát, megszentségteleníti az Úr hajlékát. Az ilyen embert ki kell irtani Izrael fiai közül. Mert nem hintették meg tisztítóvízzel, tisztátalan marad; tisztátalansága továbbra is rajta marad. 14A következő is törvény: Ha meghal valaki egy sátorban, az, aki belép a sátorba, vagy benn tartózkodik a sátorban, hét napig tisztátalan; 15az összes fedetlen edény is, amely nem volt lekötve, tisztátalanná válik. 16Ugyanígy az is, aki a nyílt mezőn egy kard élén elhullt vagy más módon meghalt emberrel, emberi csontokkal vagy sírral érintkezésbe kerül, hét napig tisztátalan. 17Egy ilyen módon tisztátalanná vált számára vegyenek az elégetett engesztelő áldozat hamvaiból, s egy edényben öntsenek rá élő vizet. 18Aztán egy férfi, aki tiszta, fogjon egy izsópot, mártsa a vízbe, s hintse meg vele a sátort, az összes edényt s az összes embert, aki benn van, és azt is, aki csontot, elesett vagy más módon meghalt embert, vagy pedig sírt érintett. 19A harmadik és a hetedik napon is meg kell hintenie a tisztának a tisztátalanná váltat; akkor a hetedik nap tisztává válik. Ekkor mossa ki a ruháját és fürödjék meg vízben, s estére tiszta lesz. 20Aki azonban tisztátalanná vált és nem tisztította meg magát, az ilyet ki kell irtani a közösségből, mert megszentségtelenítette az Úr szentélyét, nem hintették meg tisztítóvízzel, s tisztátalan maradt. 21Legyen ez örök törvény a számotokra. Aki a tisztítóvizet hinti, mossa ki a ruháját, s aki a tisztítóvizet megérinti, estig tisztátalan. 22S minden, ami tisztátalanhoz ér, tisztátalanná válik, s aki ezt megérinti, estig szintén tisztátalan marad.”

VII. KÁDESTŐL MOÁBIG

Meriba vize.

20 1Az első hónapban Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették. 2A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverődtek Mózes és Áron ellen. 3Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: „Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe előtt! 4Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt? 5Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyű vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs se vetés, se fügefa, se szőlő, se gránátalma, még ivóvíz sem?” 6Mózes és Áron azonban eltűntek a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége, 7s az Úr így szólt Mózeshez: 8„Fogd a botot, gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben.” 9Mózes elvette a botot az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki. 10Mózes és Áron a szikla elé hívták egybe a népet, majd Mózes megszólalt: „Halljátok hát, ti lázadók! Tudunk nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?” 11Ezzel fölemelte Mózes a kezét és kétszer ráütött a sziklára. Bőséges víz fakadt belőle, s ivott a közösség jószágával együtt.

Mózes és Áron büntetése.

12Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra a földre, amelyet majd adok nekik.” 13Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét.

Edom megtagadja az átvonulást.

14Mózes követeket küldött Kádesból Edom királyához: „Testvéred, Izrael mondja: Ismered az összes bajt, ami bennünket ért. 15Atyáink egykor lehúzódtak Egyiptomba, és mi sokáig ott éltünk Egyiptomban. Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, akárcsak atyáinkkal. 16Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel. 17Át szeretnénk vonulni országodon, úgy, hogy a szántóföldeken és a szőlőkön nem mennénk keresztül, s vizet sem innánk a kutakból. A királyi úton haladnánk, nem térnénk le se jobbra, se balra, míg át nem vonulunk földeden.” 18Edom azonban ezt válaszolta: „Nem vonulhatsz át rajtam, különben karddal támadok ellened.” 19Izrael fiai újra üzentek: „Csak a járt úton haladnánk, s ha én és jószágom iszunk a vizedből, megadom az árát. Semmi egyebet nem akarok, csak hogy átvonulás céljából földedre léphessek.” 20Mégis így felelt: „Nem vonulhatsz át!” S Edom fölfegyverzett katonákkal, s nagy hatalommal kivonult ellene. 21Mivel Edom megtagadta, hogy Izrael fiainak lehetővé tegye földjén az átvonulást, Izrael megkerülte.

Áron halála.

22Izrael fiai – az egész közösség – Kádesből elindulva elérkezett Hór hegyéhez. 23Hór hegyénél, Edom országának határánál azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: 24„Áronnak meg kell térnie övéihez, mert nem mehet be abba az országba, amelyet Izrael fiainak adok, mivel Meriba vizeinél ellene szegült parancsomnak. 25Vedd Áront és fiát, Eleazárt, és vidd fel Hór hegyére. 26Aztán vetesd le Áronról öltözékét és add fiára, Eleazárra, Áron pedig megtér ott övéihez és meghal.” 27Mózes úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Az egész közösség szeme láttára fölmentek Hór hegyére. 28Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyről, 29s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. Izrael egész háza siratta Áront, harminc napon át.

Zsolt 62

ISTEN AZ EGYETLEN REMÉNYSÉG

62 1(A karvezetőnek, Jedutun szerint – Dávid zsoltára.)
2Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön.
3Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg.
4Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat?
5Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak.
6Istenben keress, lelkem, nyugalmat, segítség csak tőle jön!
7Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg.
8Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem.
9Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk!
10Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat, az emberek fiai csalfák. A mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat.
11Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá!
12Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belőle:
13Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

Mk 8

A második kenyérszaporítás.

8 1Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. 2„Sajnálom a tömeget – mondta –, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. 3Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek.” 4Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” 5Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét” – válaszolták. 6Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt. 7Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. 8Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett. 9Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket, 10maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.

A farizeusok jelet kérnek.

11Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. 12Lelke mélyéből felsóhajtott: „Miért akar jelet ez a nemzedék? – mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” 13Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.

A farizeusok kovásza.

14Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. 15Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” 16Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük. 17Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? 18Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá, 19hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” – felelték. 20„S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” „Hét” – mondták. 21Erre újra kérdezte: „Még mindig nem értitek?”

A betszaidai vak meggyógyítása.

22Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. 23Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” 24Az felnézett, s így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” 25Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. 26Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: „A faluba ne menj be!”

Péter vallomása.

27Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának a környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” 28Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” 29Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.” 30A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.

Az első jövendölés a szenvedésről.

31Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. 32Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. 33De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.”

Az önmegtagadás.

34Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. 35Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. 36Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? 37Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? 38Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

IMG_20180101_115703.jpg

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑