Április 29. – 60. nap

 

Szám 15-16

VI. AZ ÁLDOZAT BEMUTATÁSÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

15 1Ezt mondta az Úr Mózesnek: 2„Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek, 3s égőáldozatot akartok bemutatni az Úrnak, vagy nagy vagy kis állatból véres áldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes adományként vagy ünnepi áldozat gyanánt, hogy kellemes illatul szálljon fel az Úrhoz, 4az, aki áldozati adományt ajánl fel az Úrnak, hozzon ételáldozatnak egytized (efa) lisztlángot egy negyed hin olajjal meghintve. 5Az égő­ vagy véres áldozathoz hozzátartozó italáldozat céljára minden bárányra egynegyed hin borról gondoskodjék. 6De koshoz ételáldozatnak kéttized (efa) lisztlángot adjon; egyharmad hin olajjal meghintve, 7italáldozat céljára meg egyharmad hin bort; így hozol kellemes illatú áldozatot az Úrnak. 8Ha ellenben egy fiatal marhát ajánlasz fel égő­ vagy véres áldozatul fogadalom teljesítésére vagy a közösség áldozataképpen az Úrnak, 9akkor a fiatal állat mellé ételáldozatnak háromtized (efa) lisztlángot hozzál; egy fél hin olajjal meghintve 10és egy fél hin bort italáldozatnak, ez lesz kellemes illatú égőáldozat az Úrnak. 11Ilyen módon kell eljárni minden marha, minden kos, minden bárány és minden kecske esetében; 12a feláldozásra szánt (állatok) számának megfelelően járjatok el minden egyes esetben, bármennyi lesz is. 13Minden e népből való alkalmazkodjék ilyenképpen ezekhez az előírásokhoz, ha kellemes illatú égőáldozatot akar bemutatni az Úrnak. 14S ha idegen tartózkodik köztetek, vagy a nemzedékek során körötökben él valaki és kellemes illatú égőáldozatot hoz az Úrnak, amint ti teszitek, úgy tegyen ő is. 15Egy és ugyanaz a szabály vonatkozik rátok és a (köztetek) tartózkodó idegenre; a szabály eljövendő nemzedékeiteknek is szól, minden időre; az idegennek ugyanazok a kötelezettségei az Úrral szemben, mint nektek. 16Ugyanaz a törvény és ugyanazok a rendelkezések kötelezik a köztetek élő idegent is.”

Az új kenyér feláldozása.

17Ezt mondta az Úr Mózesnek: 18„Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha eljuttok arra a földre, amelyre el akarlak vezetni benneteket, 19amikor esztek a föld kenyeréből, adjatok az Úrnak ajándékot. 20A kemencéitekből kikerülő első cipókból ajánljatok fel egyet ajándékképpen; ahogyan a szérűről adjátok az ajándékot, úgy ajánljátok fel. 21Kemencéitek első cipóiból hozzatok ajándékot az Úrnak nemzedékről nemzedékre.

Engesztelés a tévedésből elkövetett vétkekért.

22Ha tévedésből vétkeztek, s ezek közül a parancsok közül, amelyeket az Úr Mózessel közölt, valamelyiket nem tartjátok meg 23[ha valamit abból, amit az Úr Mózes által parancsolt attól a naptól kezdve, hogy az Úr parancsokat adott és azután nemzedékről nemzedékre], 24akkor feltéve, hogy a közösség tévedésből követett el valamit, mutasson be az egész közösség egy fiatal bikát kellemes illatú égőáldozatul az Úrnak a hozzátartozó étel­ és italáldozaton kívül – pontosan az előírás szerint –, továbbá egy kecskét engesztelő áldozatul; 25ezzel a pap oldozza fel Izrael fiainak egész közösségét. Így bocsánatot nyernek, mivel csak tévedés történt, s mert tévedésükért áldozati ajándékaikat égőáldozatul, s az Úr előtt engesztelő áldozatul bemutatják az Úrnak. 26Izrael fiainak egész közössége bocsánatot nyer és a körükben élő idegen is; mert a tévedés az egész népé. 27Ha azonban egyetlen személy vétkezik tévedésből, akkor egy egyesztendős kecskét hozzon engesztelő áldozatul, 28hogy a pap az engesztelés szertartását elvégezve feloldozza azt a személyt, aki az Úr előtt tévedésből hibát követett el; így bocsánatot nyer. 29Az Izrael fiai közül valóra és a körükben élő idegenre ugyanaz a törvény vonatkozik, föltéve, hogy tévedésből tesz valamit. 30Az ellenben, aki szándékosan tesz valamit, akár a népből való, akár idegen, káromolja az Urat; az ilyet ki kell a népből zárni. 31Mert megvetette az Úr szavát, s áthágta parancsait; az ilyet egészen ki kell irtani: viselje bűnét.”

A szombat megszegése.

32Amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, amint szombati napon rőzsét szedegetett. 33Akik a rőzseszedésen rajtakapták, Mózes és Áron, s az egész közösség elé vitték, 34és őrizet alá helyezték, mert nem volt határozat, mi történjék vele. 35Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: „Halállal kell büntetni az embert, a táboron kívül az egész közösségnek meg kell köveznie!” 36Tehát az egész közösség kivezette a táboron kívülre és agyonkövezte, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.

A bojtok.

37Ezt mondta az Úr Mózesnek: 38„Szólj Izrael fiaihoz, és mondd meg nekik: Köntösük csücskeire csináljanak bojtokat ők és utódaik, s minden bojtot erősítsenek bíborlila zsinórra. 39A bojtok ezt jelentsék nektek: ha rájuk tekintetek, emlékezzetek az Úr parancsaira, hogy azok szerint járjatok el, ne szívetek és szemetek vágyait kövessétek, s így hűtlenségbe essetek. 40(Azért kellenek), hogy eszetekbe jusson: igazodjatok parancsaimhoz, s így legyetek szentek Istenetek előtt. 41Az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr, a ti Istenetek.”

Korach, Datan és Abiram lázadása.

16 1Korach, annak a Jicharnak a fia, aki Lévi fiának, Kehátnak volt a fia… Datan és Abiram, Eliabnak a fiai és On, Pelet fia [Eliab és Pelet Rubennek voltak a fiai] 2fellázadtak Mózes ellen, s még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösségek vezetői, a nép elöljárói, neves emberek. 3Összecsődültek Mózes és Áron ellen és így beszéltek: „Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé?!” 4Ezt hallva, Mózes arcra borult. 5Aztán így szólt Korachhoz és társaihoz: „Holnap az Úr megmutatja, ki tartozik hozzá, ki szent neki, ki közelíthet felé. Csak akit kiválaszt, az közelíthet felé. 6Tegyétek a következőt: vegyetek füstölőket magatokhoz, Korach és társai, 7reggel az Úr színe előtt tegyetek bele tüzet és szórjatok rá tömjént! S így lesz: akit az Úr kiválaszt, az szentnek számít! Elég belőletek, Lévi fiai!” 8S (még) ezt mondta Mózes Korachnak: „Hallgassatok ide, Lévi fiai! 9Nem elég nektek, hogy Izrael Istene kiválasztott benneteket Izrael fiainak közösségéből, hogy megközelíthessétek, ellássátok az Úr hajléka körül a szolgálatot és a közösség előtt álltok, hogy a nevében szolgáljatok? 10Megengedte, hogy te, s veled együtt testvéreid, Lévi fiai is mind eléje járuljatok, s most még a papi tisztséget is követelitek? 11Te és társaid ezért az Úr ellen esküdtetek össze! Hát micsoda Áron, hogy zúgolódtok ellene?” 12Mózes hívatta Datant és Abiramot, Eliab fiait. De azok ezt felelték: „Nem megyünk! 13Nem elég neked, hogy kihoztál egy tejjel-mézzel folyó országból, csak hogy elveszíts a pusztában, most még uralomra is szert akarsz tenni fölöttünk? 14Igazán nem valami tejjel-mézzel folyó országba hoztál minket, s földeket meg szőlőskerteket sem adtál nekünk. Be akarod kötni az emberek szemét? Nem megyünk fel!” 15Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: „Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem.”

A büntetés.

16Ezt mondta Mózes Korachnak: „Reggel te és társaid megjelentek az Úr előtt, te és ők, valamint Áron. 17Mindegyiktek hozza a füstölőjét az Úr elé – kétszázötven füstölőt –, te is, Áron is, mindegyiktek hozza a füstölőjét és tegyetek rá tömjént.” 18Mindenki fogta a füstölőjét, tüzet tett bele, majd rászórta a tömjént, aztán sorban odaállt a megnyilatkozás sátorának a bejárata elé, Mózes és Áron is. 19Korach meg összegyűjtötte az egész közösséget velük szemben, a megnyilatkozás sátorának bejáratánál. S ekkor megnyilatkozott az Úr dicsősége az egész közösség előtt. 20Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: 21„Váljatok külön ettől a közösségtől, egy pillanat, s megsemmisítem őket!” 22Erre arcra borultak és így szóltak: „Ó Isten, minden testnek éltető szelleme! Ha valaki vétkezik, megharagszol az egész közösségre?” 23Az Úr így válaszolt: 24„Mondd meg a közösségnek: húzódjatok hátra Korach sátra környékéről!” 25Mózes erre elindult, s odament Datanhoz meg Abiramhoz, Izrael vénei követték. 26Így beszélt a közösséghez: „Menjetek el ennek az elvetemültnek a sátorától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övé, nehogy ti is elpusztuljatok bűnei miatt.” 27Erre elhúzódtak Korach sátorának közeléből. Datan és Abiram kijöttek, s feleségükkel, fiaikkal és kisgyermekeikkel együtt sátoruk bejárata elé álltak. 28Mózes így szólt: „Ebből megtudjátok, hogy az Úr engem küldött, hogy végbevigyem ezeket a tetteket, s hogy mindezt nem magamtól tettem: 29ha azok az emberek ott úgy halnak meg, ahogy minden ember meghal s az történik velük, ami minden emberrel történik, akkor nem engem küldött az Úr. 30Ha ellenben az Úr valami rendkívülit művel, például, hogy megnyílik a föld, s elnyeli őket mindazzal egyetemben, ami az övék, s ők élve leszállnak az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy ezek az emberek káromolták az Urat!” 31Alighogy befejezte szavait, máris megnyílt a föld alattuk; 32a föld felnyitotta torkát és elnyelte őket családjukkal, s azokkal az emberekkel együtt, akik Korachhoz tartoztak, javaikkal egyetemben. 33Így szálltak le mindazzal együtt, ami az övék volt, élve az alvilágba, s a föld bezárult fölöttük; így tűntek el a közösségből. 34Egész Izrael elfutott kiabálásukra. Ezt mondták: „Nehogy bennünket is elnyeljen a föld!” 35Ekkor tűz szállt alá az Úrtól, s elemésztette a kétszázötven embert, aki tömjént hozott.

 

Zsolt 60

IMA HÁBORÚ IDEJÉN

60 1(A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – miktam Dávidtól; okulásul írta,
2amikor kivonult a két folyó arámjai és Coba arámjai ellen; amikor Joáb visszatért és a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizenkétezer embert.)
3Eltaszítottál minket, Istenem, áttörted sorainkat, megharagudtál ránk, de most térj vissza hozzánk!
4Megremegtetted az országot és megszaggattad. Gyógyítsd meg sebeit, mert összeomlik.
5Nehéz sorsot adtál ennek a népnek, bódító bort adtál innunk.
6Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől.
7Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz. Segíts jobboddal és hallgass meg minket!
8Isten egykor így szólt szentélyében: „Örömmel osztom szét Szichemet és fölmérem Szukkot völgyét,
9az enyém Gileád, az enyém Manassze, s Efraim a fejem sisakja, Júda pedig a kormánypálcám.
10Moáb azonban mosdótálam, sarumat ráteszem Edomra. Kiálts hát győzelmet, Filisztea!
11Ki vezet el az erős városhoz, ki kísér el Edomba?
12Nemde eltaszítottál bennünket Istenem, hogy nem vonulsz ki többé seregünkkel?
13Nyújts segítséget az ellenség ellen, mivel az emberi segítség ingatag!
14Istennel majd bátran küzdünk, s ő letiporja ellenségünket.

 

Mk 7,1-23

Vita a farizeusi hagyományokról.

7 1Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. 2Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. 3A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. 4És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. 5A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” 6Ezt a választ adta nekik: „Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. 7De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. 8Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.” 9Majd így folytatta: „Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” 10Mózes azt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat.” És: „Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon.” Ti viszont ezt mondjátok: 11Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, 12már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. 13Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek.”

14Ismét magához szólította a népet. „Hallgassatok rám mindnyájan – mondta –, és értsétek meg: 15Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. 16Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!” 17Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. 18Így felelt nekik: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be, 19mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának minősített minden ételt. 20De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert. 21Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, 22házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. 23Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

 

Christchurch, NZ
Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑