Április 24. – 55. nap

 

Szám 5-6

II. KÜLÖNFÉLE TÖRVÉNYEK

A tisztátalanok eltávolítása.

5 1Ezt mondta az Úr Mózesnek: 2„Parancsold meg Izrael fiainak, hogy távolítsák el a táborból, aki leprában vagy folyásban szenved, vagy akit holttest fertőzött meg. 3Akár férfi, akár nő, távolítsák el, utasítsák ki a táborból, nehogy megfertőzzék táborukat, ahol közöttük lakom.” 4Izrael fiai így tettek, s kiutasították őket a táborból, ahogy az Úr mondta Mózesnek, úgy tettek Izrael fiai.

A jóvátétel.

5Ezt mondta az Úr Mózesnek: 6„Mondd meg Izrael fiainak: Ha egy férfi vagy nő elkövet bármi vétket, ahogy az emberek teszik, foltot ejtve az Úron, s ezzel az illető terhet vesz magára, 7meg kell vallania elkövetett vétkét, aztán amivel hűtlenül bánt, azt helyre kell állítania teljes értékében, sőt egy ötöddel még meg is kell toldania az értékét; ezt annak kell adnia, aki ellen vétkezett. 8Ha azonban (ez maga már nem él és) közeli rokona sincs, akinek a tartozást meg lehetne fizetni, akkor az Úrnak járó jóvátétel legyen a papé, kivéve az áldozatra szánt kost, amivel az (ti. a pap) megtisztítja (a bűnöst). 9Izrael fiainak minden szent adományából, amit a papnak visznek, minden maradék legyen az övé. 10A szent adományok dolgában (a rend): megilletik (ti. a papot), amit valaki a papnak ad, az legyen az övé.”

Engesztelő áldozat féltékenység esetén.

11Ezt mondta az Úr Mózesnek: 12„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valamely férfinak a felesége félrelép, és hűtlenné válik azáltal, 13hogy valaki más hál vele, a dolog azonban rejtve marad a férje előtt, mivel titokban szennyezte be magát, s tanúk sem lépnek fel ellene, mert hisz vigyázott, nehogy rajtakapják, 14s most hatalmába ejti a féltékenység szelleme és féltékennyé válik feleségére, aki csakugyan beszennyezte magát, vagy ha megszállja a féltékenység szelleme, s féltékennyé lesz feleségére, jóllehet az ártatlan, 15akkor az illető férfi vezesse feleségét a pap elé, s egyszersmind áldozati adományt is vigyen magával, egy tized efa árpalisztet. Ne öntsön rá olajat, tömjént se tegyen hozzá. Mert hisz a féltékenység miatt bemutatott ételáldozat emlékeztető ételáldozat, amelynek emlékezetbe kell idéznie a bűnt. 16A pap vezesse elő (az asszonyt), s állítsa az Úr elé. 17A pap merítsen élő vizet egy cserépedénybe, s a hajlék padozatának porából is vegyen egy keveset a pap, és tegye a vízbe. 18Most a pap állítsa az asszonyt az Úr elé, s bontsa meg az asszony fején a hajat, adja kezébe az emlékeztető ételáldozatot – a féltékenység miatti ételáldozatot –, közben a keserves sírás átokhozó vize maradjon a pap kezében. 19Most a pap vegye ki az esküt, így beszélve az asszonyhoz: Ha senki nem hált veled, s nem váltál férjedhez magadat beszennyezve hűtlenné, a keserű sírásnak ez az átokhozó vize nem lesz büntetésedre. 20Ha ellenben hűtlen voltál férjedhez, és beszennyezted magad azzal, hogy férjeden kívül valaki más is hált veled –, 21ekkor a pap eskesse meg az asszonyt átok terhe alatt, s közben így szóljon az asszonyhoz: Az Úr tegyen eskü és átok tárgyává néped körében, sorvassza el az Úr csípődet, méhed dagadjon meg, s 22ez az átokhozó víz hatoljon be beleidbe, hogy méhed megdagadjon és csípőd elsorvadjon. Az asszonynak közben ezt kell mondogatnia: Úgy legyen, az történjen! 23Ekkor a pap írja fel ezeket az átkokat egy lapra, és mossa bele a keserves sírás vizébe. 24Majd adja oda az asszonynak a keserves sírás átokhozó vizét, hogy igya meg, s az átokhozó víz – keserű fájdalmára – belehatoljon. 25Azután a pap vegye ki az asszony kezéből a féltékenység miatti ételáldozatot, majd lengesse meg az ételáldozatot az Úr előtt, és vigye az oltárra. 26Az ételáldozatból a pap most vegyen el egy maroknyit – mintegy annak illatos részeként –, és égesse el az oltáron. 27Akkor adja oda a vizet az asszonynak, hogy igya meg. Mihelyt odaadja az asszonynak a vizet meginni, ha csakugyan beszennyezte magát és hűtlenné vált férjéhez, az átokhozó víz keserű fájdalmára belehatol, úgyhogy méhe megdagad, és csípője elsorvad, és az asszony átkozottá válik népe körében. 28Ha azonban az asszony nem szennyezte be magát, tehát ártatlan, nem éri büntetés, sőt gyermekei lesznek. 29Ez a törvény féltékenység esetében: ha egy asszony vétkezik férje ellen és beszennyezi magát, 30vagy ha egy férfit hatalmába ejt a féltékenység szelleme, s féltékennyé válik feleségére, állítsa feleségét az Úr elé, és a pap alkalmazza rá ezt az egész törvényt. 31A férfi ment marad a bűntől, az asszonynak ellenben viselnie kell vétkét.”

A nazireátus.

6 1Ezt mondta az Úr Mózesnek: 2„Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: Ha valaki, akár férfi, akár nő le akarja tenni a nazireusok külön fogadalmát, hogy egészen az Úrnak szentelje magát, 3tartózkodjék a bortól és a részegítő italtól, ne igyék borból és részegítő italból készült ecetet, s nem szabad semmiféle szőlő levét sem innia, sem pedig friss vagy aszalt szőlőt ennie. 4Fogadalma egész idején nem szabad semmit sem élveznie abból, ami a szőlőtőn terem, még az éretlen szemeket vagy az indákat sem. 5Fogadalma egész tartama alatt nem szabad borotvának érnie a fejét, amíg le nem jár az idő, ameddig az Úrnak szentelte magát – legyen szent, s növessze haját hosszúra. 6Azokon a napokon, amelyeknek idejére az Úrnak szentelte magát, nem szabad halotthoz odamennie. 7Még akkor sem szabad beszennyeznie magát, ha apja, anyja, bátyja vagy nővére hal meg, mert rajta a fején az Istennek tett fogadalom. 8Fogadalma idejének minden napján az Úrnak van szentelve.

9Ha valaki hirtelenül hal meg mellette, beszennyezi fölszentelt fejét. Azon a napon, amikor újra tiszta lesz, meg kell nyírnia fejét; a hetedik nap kell megnyiratkoznia. 10A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlét vagy két galambfiat a papnak a megnyilatkozás sátorának bejáratához. 11A pap áldozza fel az egyiket engesztelő, a másikat égőáldozatul, hogy megtisztuljon attól a bűntől, amelybe a holttest miatt esett; ugyanazon a napon a fejét újra fölszenteltnek kell nyilvánítani. 12Fogadalma idejének minden napját ajánlja föl újra az Úrnak, s jóvátételi áldozatul mutasson be egy egyesztendős bárányt. A korábbi napok azonban nem számítanak, mert fogadalma tisztátalanná vált.”

13A nazireus számára ez a törvény: „Azon a napon, amelyen fogadalma ideje lejár, menjen a megnyilatkozás sátorának bejáratához, 14és áldozati ajándékul vigyen az Úrnak egyesztendős hibátlan bárányt égőáldozatul, egy hibátlan jerkét engesztelésül, s egy hibátlan kost a közösség áldozatául, 15azonkívül egy kosár finomlisztből olajjal gyúrt, kovásztalan cipót és olajjal meghintett kovásztalan lepényt a hozzá tartozó étel­ és italáldozattal. 16A pap vigye az Úr elé, és mutassa be engesztelő és égőáldozatul. 17A kost a közösség áldozatául mutassa be az Úrnak a kosár kovásztalannal együtt, majd étel­ és italáldozatát is mutassa be a pap. 18Ekkor a nazireus a megnyilatkozás sátorának bejáratánál nyírja le fölszentelt haját, aztán fogja fölszentelt haját, s dobja a tűzbe, amely a közösség áldozata alatt ég. 19Ekkor a pap fogja a kos megfőtt lapockáját, s vegyen ki a kosárból egy kovásztalan cipót meg egy kovásztalan lepényt, és adja a nazireus kezébe, miután az már levágta a haját. 20Most a pap végezze el vele a bemutatás szertartását az Úr előtt. A szegyen és combon kívül ezek a papnak járnak, szent adományként. Ezután az Istennek szentelt ismét ihat bort.” 21Ez az Istennek szenteltre vonatkozó törvény, aki fogadalmat tesz, áldozati ajándéka tekintetében, amelyet fölszentelésekor be kell mutatnia az Úrnak, eltekintve attól, amit egyébként még fel akar ajánlani. Közvetlenül azután, hogy fogadalma, amelyet letesz, elhangzik, a fogadalmára vonatkozó törvény szerint kell eljárnia.

Az áldás.

22Így szólt az Úr Mózeshez: 23„Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izrael fiait, e szavakkal: 24Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! 25Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! 26Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget! 27Hívják le Izrael fiaira a nevem, és én megáldom őket.”

 

Zsolt 55

AZ ÜLDÖZÖTT IMÁJA

55 1(A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid tanítókölteménye.)
2Figyelj imádságomra, Uram, ne zárkózz el könyörgésem elől!
3Fordulj felém és hallgass meg! A félelem hajszol,
4az ellenség zaja és a gonoszok lármája megzavar. Mert bajt hoznak rám, bőszülten támadnak.
5A szívem remeg bensőmben, és halálfélelem környékez.
6Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el.
7Így szólok: „Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék.”
8Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék.
9Sietve kerestem vihartól, széltől védett menedéket,
10Uram, a rohanó ár és nyelvük zaklatása ellen. Hiszen a városban csak viszályt és erőszakot látok.
11Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erőszak és gonoszság tanyázik.
12Belsejében álnokság lakik, az utcákon nem szűnik a zsarolás és csalás.
13Ha csak ellenségem gyalázna, azt még elviselném. Ha csak az fordulna ellenem, aki gyűlöl, elbújnék előle.
14De te voltál az, aki társam vagy, te lettél ellenségem, akiben megbíztam,
15akivel az Isten házában bensőséges barátságra léptem. Eméssze meg őket a nyugtalanság,
16lepje meg őket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol ők vannak, ott van a gonoszság házaikban!
17Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem.
18Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam.
19Békében menti meg lelkemet azoktól, akik bántanak. Mert sokan vannak ellenem.
20Isten engem meghallgat, őket megalázza: ő, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet.
21Ki-ki barátja ellen emeli kezét, és megszegi adott szavát.
22Arca olyan sima, mint a vaj, de szívében háborút forgat. Látszatra beszéde enyhítő olaj, de a valóságban kivont éles kard.
23Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!
24Te pedig, Istenem, taszítsd le őket mind az örvény kútjába. A vérengző és csaló emberek éveik felét sem érik meg. De én, Uram, tebenned bízom.

 

Mk 4,21-41

A lámpás.

21Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék? 22Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. 23Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

A mérték.

24Azután így szólt: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá. 25Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.”

A növekvő vetés.

26Azután ezt mondta: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. 27Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja hogyan. 28A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. 29Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.”

A mustármag.

30Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen hasonlattal szemléltessük? 31Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál. 32De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az égi madarak árnyékában tanyáznak.” 33Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik a tanítást, hogy megértsék. 34Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, mindent megmagyarázott nekik.

A vihar lecsendesítése.

35Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: „Keljünk át a túlsó partra.” 36Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak. 37Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. 38Felkeltették: „Mester – kérdezték –, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” 39Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: „Csendesedj! Némulj el!” A szél elült, s nagy nyugalom lett. 40Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” 41Nagy félelem fogta el őket. „Ki ez – kérdezték egymástól –, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑