Április 13. – 44. nap

Lev 8-10

II. A PAPOK BEIKTATÁSA

A fölkenés szertartása.

8 1Az Úr így szólt Mózeshez: 2„Vedd magadhoz Áront a fiaival együtt, továbbá a ruhákat, az olajat, a bűnért való áldozati bikát, a két kost és a kosár kovásztalan kenyeret. 3Azután hívd össze az egész közösséget a megnyilatkozás sátorának bejáratához.” 4Mózes teljesítette az Úr parancsát; a közösség egybegyűlt a megnyilatkozás sátorának bejáratánál, 5és Mózes így szólt hozzájuk: „Nézzétek, az Úr parancsára ezt kell tennünk.”

6Azután hívta Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. 7Ráadta az inget, átkötötte övvel, ráterítette a köntöst és ráadta az efodot, majd átvetette rajta az efod szalagját, és így megerősítette rajta, 8azután ráerősítette a melltáskát, s beletette az urimot és a tummimot. 9Fejét befödte turbánnal, s a turbán elejére tűzte az aranylemezt, a szent diadémot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. 10Ezután Mózes vette az olajat, és megkenéssel fölszentelte a hajlékot s mindazt, ami benne volt. 11Hétszer meghintette az oltárt, megkenéssel fölszentelte az oltárt és fölszerelését, a medencét és talapzatát. 12Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte. 13Majd Mózes odahívta Áron fiait, rájuk adta az inget, átkötötte az övvel, fejükre tette a turbánt, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.

14Azután odahozatta a bűnért való áldozatra szánt bikát. Áron és fiai kezüket az állat fejére tették, 15Mózes pedig feláldozta. Ujjával vett a vérből és rákente körös-körül az oltár szarvaira, hogy így megtisztítsa a bűntől. Ezután a vért az oltár lábához öntötte. Így szentelte föl az engesztelés szertartásának elvégzésével. 16Majd fogta az egész hájat, amely a beleket takarta, a májhoz tartozó zsiradékot, a két vesét a hájjal együtt, s elégette az oltáron. 17A bika bőrét, húsát és ürülékét a táboron kívül égette el, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.

18Akkor előhozatta az égőáldozatra szánt kost. Áron fiai a kos fejére tették kezüket, 19Mózes pedig feláldozta. A vérét ráöntötte körös-körül az oltárra. 20A kost részekre vágta, s elégette a fejét, a részeket meg a hájat. 21Vízben megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette az oltáron az egész kost. Ez a megbékélés illatának égőáldozata volt, az Úrnak szánt eledel, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.

22Előhozatta a második kost, a felavató áldozatra szánt kost. Áron és fiai a kos fejére tették kezüket, 23Mózes pedig feláldozta. Vett a vérből és rákente Áron jobb fülének lebenyére, jobb kezének hüvelykjére és jobb lábának nagyujjára. 24Majd odahívta Áron fiait, és kent a vérből jobb fülük lebenyére, jobb kezük hüvelykjére és jobb lábuk nagyujjára. A többi vért ráöntötte körös-körül az oltárra. 25Vette a hájat is: a farkát, a belekhez tartozó egész hájat, a májon levő hájat, a két vesét a hájjal együtt és a jobb lapockát. 26A kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt állt, kivett egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal elkészített kalácsot és egy lepényt, s ezeket hozzátette a hájhoz meg a jobb lapockához. 27Az egészet Áronnak és fiainak kezébe adta, és elvégezte az Úrnak való bemutatás mozdulatát. 28Újra visszavette kezükből, és elégette az oltáron égőáldozatul. Ez volt a beiktatásnak a megbékélés illatával bemutatott áldozata, az Úrnak szánt eledel. 29Majd vette a szegyet, és elvégezte a bemutatást az Úrnak. Ez a rész a beiktatás áldozatából Mózesnek jutott, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta.

30Ekkor Mózes vette az olajat, s az oltáron levő vért, s meghintette vele Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Így szentelte föl Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. 31Mózes ezt mondta Áronnak és fiainak: „Főzzétek meg a húst a megnyilatkozás sátora előtt. Egyétek meg ott azzal a kenyérrel együtt, amely a beiktatás áldozatához való kosárban van, ahogy erre utasítást is adtam: Áronnak és fiainak kell megenniük. 32Ami megmarad a húsból és a kenyérből, azt égessétek el. 33Hét napig ne távozzatok a megnyilatkozás sátorának bejáratától, amíg csak be nem fejeződik beiktatástok ideje, mivel beiktatásotoknak hét napig kell tartania. 34Az Úr parancsolta, hogy így járjunk el, ahogy ma elvégeztük rajtatok az engesztelés szertartását. 35Nektek pedig hét napon át, éjjel és nappal a megnyilatkozás sátorának bejáratánál kell maradnotok, hogy az Úr előírását megtartsátok, nehogy meghaljatok. Ezt a parancsot kaptam.” 36Áron és fiai úgy tettek, ahogy az Úr Mózes közvetítésével intézkedett.  

A papok hivatalba lépése.

9 1A nyolcadik napon Mózes összehívta Áront meg fiait és Izrael véneit. 2Áronnak ezt mondta: „Végy egy borjút bűnért való áldozatnak és egy kost égőáldozatnak. Mindkettő hibátlan legyen, és hozd az Úr színe elé. 3Ezt mondd Izrael fiainak: Hozzatok egy bakot bűnért való áldozatnak, továbbá egy egyesztendős borjút és bárányt égőáldozatnak (mindkettő hibátlan legyen), 4azután egy bikát és egy kost, közösségi áldozatul bemutatni az Úrnak, s végül egy olajjal készített ételáldozatot. Ma az Úr megjelenik nektek.”

5Mind odahozták a megnyilatkozás sátora elé, amit Mózes parancsolt, azután eljött az egész közösség és odaállt az Úr elé. 6Mózes így szólt: „Az Úr parancsára ezt kell tennetek, hogy az Úr dicsősége megjelenjék nektek.” 7Mózes azután Áronhoz fordult: „Lépj az oltárhoz és mutasd be a bűnért való áldozatot meg az égőáldozatot, s így engesztelj magadért és házadért. Utána mutasd be a nép áldozatát és végezd el érte az engesztelés szertartását, ahogy az Úr megparancsolta.”

8Áron az oltárhoz lépett és bemutatta a borjút áldozatul saját bűneiért. 9Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő belemártotta az ujját, és kent belőle az oltár szarvaira, a többi vért pedig az oltár lábához öntötte. 10A bűnért való áldozat háját, a veséket, továbbá a májhoz tartozó hájat elégette az oltáron, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. 11A húst és a bőrt a táboron kívül égette el. 12Azután bemutatta az égőáldozatot. Áron fiai odanyújtották neki a vért, ő pedig ráöntötte körös-körül az oltárra. 13Átadták neki a darabokra vágott állatot is és a fejét, s ezeket is elégette az oltáron. 14Megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette égőáldozatul.

15Utána bemutatta a nép áldozatát: fogta a nép bűneiért való áldozatra szánt bakot, feláldozta, és a bűnért való áldozatot úgy végezte el, mint az előbbit. 16Majd odavitte az égőáldozatot, és azt is az előírás szerint mutatta be. 17Ezután az ételáldozatot mutatta be. Tele marékkal vett belőle, s elégette az oltáron, reggeli égőáldozatul. 18Végül feláldozta a bikát és a kost, a népért való közösségi áldozatul. Áron fiai odanyújtották neki a vért, s ő ráöntötte körös-körül az oltárra. 19A bika és a kos háját, a farkát, a beleket borító hájat, a veséket, a májhoz tartozó hájat 20mind rárakta a szegyre és elégette az oltáron. 21A szegyet és a jobb lapockát mint részesedést bemutatta az Úrnak, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek.

22Áron kitárta kezét a nép felé és megáldotta. Miután bemutatta a bűnért való áldozatot, az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, lejött (az oltárról), 23és bement Mózessel a megnyilatkozás sátorába. Azután mindketten kijöttek, és megáldották a népet. Erre az Úr dicsősége megjelent az egész népnek. 24Láng csapott elő az Úrtól, s megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a hájat. Ennek láttára a nép örömrivalgásban tört ki, s mindnyájan arcra borultak.

KIEGÉSZÍTŐ UTASÍTÁSOK

A) A visszaélés súlyossága.

10 1Áron fiai, Nadab és Abihu vették füstölőjüket. Tüzet tettek bele és rá tömjént, s az Úr előtt szabálytalan tűzáldozatot mutattak be, amely nem volt előírva számukra. 2Az Úr színe elől láng csapott ki, és megégette őket, meg is haltak az Úr előtt. 3Ekkor Mózes így szólt Áronhoz: „Itt beteljesedett, amit az Úr mondott: azokon mutatom meg szentségemet, akik a közelemben vannak, s az egész nép előtt kinyilvánítom dicsőségemet.” Áron némán hallgatta.

B) A holttestek elvitele.

4Mózes odahívta Misaelt és Elcafánt, Urielnek, Áron nagybátyjának fiait, és ezt mondta nekik: „Menjetek oda és vigyétek testvéreiteket a szent hely elől a táboron kívülre.” 5Azok odamentek, és kivitték őket tiszta köntösükben a táboron kívülre, ahogy Mózes meghagyta.

C) A gyászra vonatkozó előírások.

6Mózes így szólt Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz meg Itamárhoz: „Ne bontsátok ki hajatokat és ne szaggassátok meg ruhátokat, nehogy meghaljatok, és Ő az egész közösségre megharagudjon. Majd testvéreitek, Izrael egész háza siratja az Úr tüzének áldozatait. 7Ne távozzatok el a megnyilatkozás sátorának bejáratától attól való félelmetekben, hogy meghaltok. Ti föl vagytok kenve az Úr olajával.” Engedelmeskedtek Mózes szavának.

D) A bor használatának tilalma.

8Az Úr így szólt Áronhoz: 9„Amikor a megnyilatkozás sátorához jöttök, ne igyatok sem bort, sem más erjesztett italt, akkor nem haltok meg. Ez örök rendelkezés minden utódotok számára. 10Azért van, hogy megkülönböztessétek a szentet és a nem szentet, a tisztátalant és a tisztát, 11s hogy megismertessétek Izrael fiaival azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket az Úr Mózes közvetítésével adott nektek.”

E) A papok részesedése az áldozatból.

12Mózes ezt mondta Áronnak és életben maradt fiainak, Eleazárnak és Itamárnak: „Fogjátok az ételáldozatot, amely megmaradt az Úrnak szánt eledelből, s egyétek meg belőle a kovásztalanokat, az oltár oldalánál, mert nagyon szent dolgok. 13A többit is szent helyen fogyasszátok el. Részesedéstek ez, a tied és fiaidé, az Úrnak szánt eledelből. Ezt a parancsot kaptam. 14A felajánlott szegyet és az áldozatul adott lapockát is egyétek meg egy tiszta helyen; te és veled együtt fiaid meg lányaid, mert ez az a járandóság, amely megillet Izrael fiainak közösségi áldozatából, téged és fiaidat. 15A lapockát és a szegyet az égőáldozatra szánt hájjal együtt kell idehozni, fel kell ajánlani az Úrnak, s utána legyen a tied és fiaidé. Örök törvény ez, az Úr rendelkezett így.”

F) A bűnért való áldozat külön szabálya.

16Amikor Mózes tudakozódott a bűnért való áldozatra szánt bak után, kisült, hogy elégették. Ezért megharagudott Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira. 17„Miért nem ettétek meg ezt az áldozatot valamely szent helyen? Hiszen az szent dolog, amelyet nektek adtak, hogy elvegyétek a közösség bűnét, elvégezve rajta az engesztelés szertartását az Úr előtt. 18Mivel a vérét nem vitték be a szentélybe, azért meg kellett volna ennetek valamely szent helyen, ahogy meghagytam.” 19Áron ezt felelte Mózesnek: „Nézd, ma bemutatták a bűnért való áldozatot és az égőáldozatot, mégis ilyen dolog történt velem. Ha ma ettem volna a bűnért való áldozatból, tetszett volna az az Úrnak?” 20Amikor Mózes ezt hallotta, elfogadta mentségül.

 

Zsolt 44

AZ ÜLDÖZÖTT NÉP PANASZA

44 1(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.)
2Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben
3a kezed végbevitt. Elűztél népeket, őket pedig letelepítetted. Elpusztítottál népeket, őket meg naggyá tetted.
4Nem saját kardjukkal hódították meg a földet, nem a saját karjuk szerezte a győzelmet. A te jobbod volt az, hatalmas karod, s fényességes arcod, mert szeretted őket.
5Istenem és királyom vagy, te szerzel győzelmet Jákobnak.
6Általad űztük el ellenségeinket. A te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
7Nem íjamban bíztam, a kard nem menthetett meg,
8te szereztél győzelmet az ellenség felett, te semmisítetted meg azokat, akik gyűlöltek bennünket.
9Minden időben Istennel dicsekedtünk, mindenkor a te neved dicsőítettük.
10De most elvetettél, megaláztál minket, Istenünk, már nem vonulsz együtt seregünkkel.
11Hagytad, hogy meghátráljunk ellenségünk előtt, és így gyűlölőink zsákmányhoz jutottak boldog szívvel.
12Kiszolgáltattál, mint áldozatra szánt juhokat, szétszórtál bennünket a pogányok közé.
13Eladtad népedet alacsony bérért, és keveset nyertél ebből a cseréből.
14Szomszédaink előtt gúny tárgyává tettél, nevetséges példává azok előtt, akik körülöttünk laknak.
15Szállóigévé tettél a pogányok számára, s a népek csóválják a fejüket rajtunk.
16Gyalázatom előttem lebeg szüntelen, szégyenpír borítja arcomat.
17Hallanom kell, hogy szidnak és átkoznak ellenségeim és támadóim.
18Ez mind ránk tört, s mégsem feledtünk el, szövetségedet nem szegtük meg.
19Szívünk nem fordult el tőled, lépteink ösvényeidről nem tértek le,
20amikor megvertél a sakálok földjén, amikor elborítottál a halál sötétségével.
21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, ha idegen istenek felé tártuk volna ki kezünket:
22Isten nemde látta volna, ő, aki a szívek mélyére lát?
23Nem, miattad tipornak szüntelen. Úgy néznek ránk, mint áldozatra szánt juhokra.
24Kelj föl, miért alszol, Uram, kelj föl és ne taszíts el mindörökre!
25Miért rejted el arcodat? Miért feledkezel el nyomorunkról és kínjainkról?
26Hiszen lelkünket a porba taposták, testünk a földhöz tapadt.
27Kelj föl, siess segítségünkre, irgalmasságodban szabadíts meg minket!

 

Mt 26,57-75

Jézus Kaifás előtt.

57Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. 58Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. 59A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, 60de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, 61s így vádaskodott: „Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.” 62A főpap erre felállt és megkérdezte: „Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?” 63Jézus hallgatott. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” 64„Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.” 65A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. 66Mi a véleményetek?” „Méltó a halálra!” – kiabálták. 67Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, 68és közben kérdezgették: „Találd ki, Messiás, ki ütött meg!”

Péter megtagadja Jézust.

69Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” 70De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” 71Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” – mondta a többieknek. 72Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” 73Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.” 74Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. 75Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.

 

Ferry Mead, NZ
Ferry Mead, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑