Április 7. – 38. nap

Kiv 34-35

A szövetség megújítása, a törvény táblái.

34 1Az Úr így szólt Mózeshez: „Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél. 2Holnap reggel légy készen, hogy hajnalban feljöhess a Sínai-hegyre, és ott a hegy csúcsán elém járulj. 3Senki sem jöhet veled és senki sem mutatkozhat a hegyen. A juhok és szarvasmarhák sem mehetnek legelni a hegyre.” 4Ő tehát kifaragott két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kőtáblát. 5Az Úr leereszkedett a felhőben, ő pedig eléje járult.

Isten megjelenése. Segítségül hívta az Úr nevét.

6Az Úr elvonult előtte és ezt mondta: „Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. 7Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad­ és negyedízig.” 8Mózes sietve a földig hajolt, leborult, 9és így szólt: „Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk. Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül.”

A szövetség.

10Ő így válaszolt: „Szövetséget kötök veled: egész néped előtt olyan csodákat viszek véghez, amilyenek az egész földön egyetlen nép között sem történtek, s az egész nép, amelynek körében élsz, meglátja az Úr művét. Mert csodálatos az, amit rajtad véghezviszek. 11Figyelj arra, amit ma parancsolok neked: Nézd, elűzöm előled az amoritákat, a kánaániakat, a hettitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. 12Óvakodj attól, hogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, amelyre bevonulsz. Csapda lesznek számodra, ha majd közöttük élsz. 13Inkább rombold le oltáraikat, zúzd szét emlékköveiket és pusztítsd el szentélyeiket. 14Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten, 15ezért ne köss szövetséget az ország lakóival. Amikor isteneikkel fajtalankodnak, isteneiknek áldozatot mutatnak be, akkor esetleg meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt lakomáikon. 16Te pedig esetleg lányaik közül vennél feleséget fiaid számára. Ha aztán leányaik isteneik előtt hódolnak, elcsábíthatják fiaitokat, hogy isteneiket imádják. 17Ne csinálj magadnak öntött istenképmást.

18A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg. Hét napig kovásztalan kenyeret egyél Abib hónapban, ahogy megparancsoltam neked, mivel Abib hónapban vonultál ki Egyiptomból. 19Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is. 20A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel. 21Hat napig dolgozzál, a hetediken tarts pihenőt. A vetés és az aratás idején is pihenned kell. 22A hetek ünnepét is meg kell ülnöd az aratás zsengéinek idején, továbbá a szüreti ünnepet az év végén. 23Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt. 24Én ugyanis elűzöm előled a népeket és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr előtt. 25Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig. 26Szántófölded termésének zsengéjéből a legszebbet vidd Uradnak, Istenednek a házába. Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében.”

27Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel.” 28Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést.

Mózes lejön a hegyről.

29Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött –, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt. 30Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arca ragyog, féltek a közelébe menni. 31De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük. 32Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott. 33Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. 34Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki. 35Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.

 

6. A SZENTÉLY FELÁLLÍTÁSA

A szombat törvénye.

35 1Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és így szólt hozzájuk: „Az Úr meghagyta, hogy ezt tegyük: 2hat napon át dolgozhatunk, a hetedik nap azonban legyen szent, legyen ünnepnap, a teljes nyugalom napja, legyen az Úrnak szentelve. Aki ezen a napon dolgozik, halállal kell büntetni. 3Szombaton nem gyújthattok tüzet lakástokban.”

Az anyag összegyűjtése.

4Mózes még így beszélt Izrael közösségéhez: „Az Úr ezt parancsolja: 5Ajánljatok fel javaitokból az Úrnak. Akit ösztönöz a szíve, ilyen adományokat hozzon: aranyat, ezüstöt, bronzot, 6vörös és kék bíbort, karmazsint, finom vásznat, kecskeszőrt, 7vörösre festett báránybőrt, finomított bőrt, akácfát, 8olajat a mécsesekbe, illatszert a kenethez és az illatáldozathoz, 9karneol és más drágakövet az efodhoz és a melltáskához. 10Azután jöjjenek a mesteremberek mind, és készítsék el mindazt, amit az Úr parancsolt: 11a hajlékot a sátorral és tetőzetével, kapuival, deszkáival, tolórúdjaival, oszlopaival és talapzataival; 12a ládát rúdjaival, a kiengesztelés tábláját, a belső függönyt, 13az asztalt, hordozórúdjait és minden kellékét, valamint a kitett kenyereket, 14a világító mécstartót minden felszerelésével és mécseseivel, a mécsesekbe való olajat; 15az illatoltárt hordozórúdjaival, a kenetet és az illatszert, a hajlék bejáratának függönyét, 16az égőáldozat oltárát a bronzráccsal, hordozórúdjait és minden felszerelését, a medencét és talapzatát, 17az udvar függönyeit, az oszlopokat talapzatukkal együtt, az előudvar kapujának függönyét, 18a hajlék cövekeit és az előudvar cövekeit a hozzájuk tartozó kötelekkel; 19a díszruhákat a szentélyben való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron pap számára, és azokat a ruhákat, amelyeket fiai használnak a papi szolgálathoz.” 20Akkor Izrael fiainak egész közössége hazament Mózestől.

21Azután visszajöttek mindazok, akiket a szívük erre indított, s áldozatos lélekkel hozták adományaikat az Úrnak a találkozás sátorának elkészítéséhez, a benne végbemenő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. 22Jöttek a férfiak és nők, mind, akiket a szívük erre indított, s hoztak karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert, mindenki úgy, ahogy arany fogadalmi ajándékot ígért az Úrnak. 23Akinek vörös vagy kék bíbora, karmazsinja, finom vászna, kecskeszőre, vörösre festett báránybőre volt, azt is elhozta. 24Mások ezüst és bronz fogadalmi ajándékot hoztak az Úrnak, ismét mások, akiknek akácfájuk volt, azt hozták oda. 25A hozzáértő asszonyok szőttek, és azt hozták el, amit szőttek: vörös és kék bíbort, karmazsint és finom lenvásznat. 26Más asszonyok, akiket ügyességük arra képesített, kecskeszőrt fontak. 27Az elöljárók karneolt és más drágaköveket hoztak az efod és a melltáska kirakásához, 28továbbá fűszereket és olajat a mécsesekbe, a kenethez és az illatáldozathoz. 29Minden férfi és nő, akit a szíve arra indított, hogy segítsen megvalósítani, amit az Úr Mózes által parancsolt, hozzájárult valamivel. Izrael fiai úgy adták ezt, mint önkéntes adományt az Úrnak.

A szentély készítői.

30Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, 31eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, 32hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, 33hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. 34Arra is adott neki képességet, hogy másokat is megtanítson ezekre, éppúgy a Dán törzséből való Oholiábnak is. 35Eltöltötte őket érzékkel, amely képesíti őket, hogy elvégezzenek minden díszítő, szövő és hímző munkát kék és vörös bíborral, karmazsinnal, finom lenvászonnal, vagy amely szükséges az egyszerű takácsmunkához. Ők tehát mindenféle munkát el tudnak végezni és előre el tudnak tervezni.

 

Zsolt 38

IMA SZÜKSÉG IDEJÉN

38 1(Dávid zsoltára, emlékezésre.)
2Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban!
3Mert nyilaid belém hatolnak, és kezed rám nehezedik.
4Nincs erő testemben, mivel haragszol rám, s mert vétkeztem, nincs épség csontomban.
5Fejem fölött túlontúl összecsapott a bűn, és hatalmas teherként rám nehezedik.
6Sebeim mérgesek, üszkösek balgaságom miatt.
7Törődött vagyok, meggörnyedtem, s naphosszat szomorúan járok.
8Ágyékomban emészt a gyulladás, testemben semmi sem ép többé.
9Elgyöngültem és levert vagyok, szívem fájdalmában felzokogok.
10Uram, kívánságom világos előtted, sóhajtásaim nem maradnak rejtve.
11Szívem remeg, erőm elhagy, szememből kialszik a fény.
12Barátaim, rokonaim elfordulnak nyomorúságomtól, s akik közel voltak, távol maradnak.
13Csapdát vetnek, akik életemre törnek, pusztulással fenyegetnek, akik vesztemet akarják, s fondorlattal hálóznak be folyvást.
14De már nem is hallom, olyan vagyok, mint a süket, olyan lettem, mint a néma, aki nem nyitja ki száját.
15Olyan lettem, mint aki nem hall többé, akinek szájában nincs több felelet.
16De mert benned bízom, Uram, te meghallgatsz, Uram és Istenem!
17Azt mondom: „Ne mulassanak rajtam, ne nevessenek, ha botlik a lábam.”
18Valóban közel vagyok a pusztuláshoz, s a fájdalom nem hagy el soha.
19Ezért beismerem vétkemet, és bánkódom bűnöm miatt.
20De hatalmasok, akik ok nélkül bántanak, és sokan vannak, kik jogtalanul gyűlölnek.
21A jót rosszal viszonozzák nekem, s megtámadnak, mert az igazságot keresem.
22Uram, ne hagyj magamra, Istenem, ne maradj távol tőlem!
23Siess segítségemre, Uram, üdvösségem!

 

Mt 24,1-28

A templom.

24 1Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odafordultak hozzá, és mutogatták neki a templom köveit. 2Erre megjegyezte: „Látjátok ezeket? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Jeruzsálem pusztulásának előképei.

3Amikor az Olajfák hegyén leült, egyedül tanítványai járultak hozzá, és kérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor következik ez be? S mi lesz a jel eljöveteled és a világ vége előtt?” 4Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. 5Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. 6Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. 7Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. 8De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. 9Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. 10Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. 11Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. 12A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, 13de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.

Jeruzsálem pusztulása.

15Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg! –, 16akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe. 17Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, 18s aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét. 19Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! 20Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök! 21Akkora lesz a gyötrelem, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz. 22Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

Az álmessiások.

23Akkor, ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! – ne higgyétek. 24Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is. 25Lám, előre megmondtam nektek. 26Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában, ne menjetek ki; hogy a házban rejtőzködik, ne higgyétek el! 27Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 28Ahol a hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.

 

dav
Anglikán székesegyház a 2011-es földrengés eredményeképpen, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑