Március 28. – 28. nap

Kiv 12-13

A húsvéti bárány.
12

1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: 2 „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. 3 Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. 4 De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. 5 Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. 6 Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le.

7 Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. 8 A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el. 9 Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt. 10 Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el. 11 Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.

12 Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. 13 A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. 14 Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.”

A kovásztalan kenyér ünnepe.

15 „Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből. 16 Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van.

17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez. 18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret. 19 Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár idegen, akár közületek való. 20 Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek.”

A húsvétra vonatkozó előírások.

21 Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára, és vágjátok le, mint húsvéti áldozatot. 22 Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján. 23 Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza.

24 Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre. 25 Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad. 26 Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez, 27 akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte.”

Erre a nép meghajolt és leborult. 28 Izrael fiai elmentek és engedelmeskedtek. Úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.

A 10. csapás: az elsőszülöttek halála.

29 Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére. 30 A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna.

31 A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront, és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint. 32 Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek. De kérjetek áldást rám is.” 33 Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: „még mindannyian meg találunk halni.” 34 Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték.

Az egyiptomiak kifosztása.

35 Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst­ meg aranydolgokat és ruhákat kértek. 36 Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket. Így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól.

Izrael elindulása.

37 Izrael fiai elindultak Ramszeszből Szukkot felé, a gyalogos férfiak – családjukat nem számítva – mintegy hatszázezren. 38 Tömérdek összeverődött népség is ment velük, valamint juh, szarvasmarha és sok állat. 39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek. Kovászt nem tettek bele, hiszen az egyiptomiak kiűzték őket, nem késlekedhettek és nem készíthettek eledelt az útra.

40 Az idő, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, 430 esztendőt tett ki. 41 Éppen azon a napon vonult ki Egyiptomból az Úr egész serege, amikor letelt a 430 esztendő. 42 Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át.

A húsvéti bárányra vonatkozó előírások.

43 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „A húsvéti bárányra ez a szabály vonatkozik: idegen nem ehet belőle. 44 De a pénzen vásárolt rabszolga ehet, ha előbb körülmetéled. 45 Jövevény és napszámos nem ehet belőle. 46 Ugyanabban a házban kell elfogyasztani, húsából nem vihetsz ki semmit a házon kívülre. Csontot nem törhettek össze benne. 47 Izrael fiainak egész közössége így járjon el.

48 Ha idegen tartózkodik nálad, és meg akarja ünnepelni a húsvétot az Úr tiszteletére, akkor a férfiakat mind körül kell metélni. Így részt vehet az ünnepen és úgy kell tekinteni, mint a közületek valót. De aki nincs körülmetélve, az nem ehet belőle. 49 Ez a törvény vonatkozik a hozzátok tartozóra és a köztetek lakó idegenre.”

50 Izrael fiai mind engedelmeskedtek: úgy tettek, ahogy az Úr Mózesnek és Áronnak megparancsolta. 51 Ezen a napon vezette ki az Úr Izrael fiait, csoportjaik szerint Egyiptomból.

Az elsőszülöttség.
13

1 Az Úr így szólt Mózeshez: 2 „Szentelj nekem minden elsőszülöttet. Ami Izraelben anyja méhét megnyitja – akár ember, akár állat –, az mind az enyém.”

A kovásztalan kenyér.

3 Mózes így beszélt a néphez: „Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Az Úr erős kézzel hozott ki onnan benneteket. Ezért nem ehettek semmiféle kovászosat. 4 Ma, Abib hónapban jöttetek ki. 5 Ha majd az Úr bevezet a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, s amely tejjel-mézzel folyik, ott is meg kell tartanod ebben a hónapban ezt a szertartást.

6 Hét napig kovásztalant kell enned. A hetedik napon az Úr tiszteletére ünnepi összejövetelt kell tartanod. 7 Ezen a hét napon csak kovásztalant egyél, ne is találjanak nálad semmiféle kovászosat. Egész területeden ne lássanak nálad kovászos kenyeret. 8 Ezen a napon ilyen magyarázatot adj fiaidnak: ez annak emlékére van, amit az Úr értem tett, amikor kihozott Egyiptomból.

9 Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy mint egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr törvénye mindig ajkadon legyen. Az Úr ugyanis erős kézzel hozott ki Egyiptomból, 10 ezért kell neked ezt az előírást évről évre meghatározott időben megtartanod.

Az elsőszülöttek.

11 Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, 12 akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré. 13 Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod. 14 Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából. 15 Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet.

16 Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”

Izrael fiainak elindulása.

17 Amezdenie, és visszatér Egyiptomba. 18 Ezért a Sás-tenger menti pusztán vezető útra terelte őket. Izrael fiai jól fölfegyverkezve vonultak ki Egyiptomból. 19 Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: „Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal.”

20 Így indultak el Szukkotból, és a pusztaság szélén, Etamban táboroztak le. 21 Az Úr nappal felhőoszlopban haladt előttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. 22 Nappal sohasem tűnt el a felhőoszlop a nép elől, s éjjel sem a tűzoszlop.

Zsolt 28

Kérés és hálaadás
28

1 (Dávid zsoltára.) Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók.
2 Halld meg könyörgő szavam, hisz hozzád kiáltok, kezemet kitárom, Uram, szent templomod felé!
3 Ne taszíts el a bűnösökkel, azokkal, kik a rosszat teszik! Békésen beszélnek embertársaikkal, szívükben azonban gonoszat forralnak.
4 Bánj velük, Uram, ahogy megérdemlik, tetteiknek gonoszsága szerint! Torold meg kezük művét, tettüket fizesd vissza nekik!
5 Nem törődnek az Úr törvényével és kezének műveivel, ezért rontsa le őket és ne építse újra!
6 Áldott legyen az Úr, meghallgatta könyörgő szavam!
7 Az Úr az én erőm és védőpajzsom, szívem benne bízott és segítséget kaptam, testem újjáéledt, szívből megköszönöm neki.
8 Népének ereje az Úr, ő a szabadulás vára fölkentjének.
9 Segíts népeden és áldd meg örökséged, gondozd tieidet és tartsd meg mindörökre!

Mt 18,21-35

A szívtelen szolgáról szóló példabeszéd.

21 Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” 22 „Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.

23 A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. 24 Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. 25 Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. 26 A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! 27 Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. 28 Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! 29 A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! 30 De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. 31 Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. 32 Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. 33 Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – 34E zzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott.

35 Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑