Március 26. – 26. nap

Kiv 7-8

7

1 Az Úr megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád. 2 Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából.

3 Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. 4 Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból. 5 Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből.”

6 Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el. 7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak.

A bot és a kígyó.

8 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: 9 „Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik.” 10 Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. 11 Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. 12 Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat. 13 A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.

Az 1. csapás: a víz vérré változik.

14 Az Úr így szólt Mózeshez: „A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet. 15 Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, 16 s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám. 17 Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik. 18 A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét.”

19 Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa­ vagy kőedényekben van.” 20 Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott. 21 A folyó halai elpusztultak, s ettől a folyó annyira bűzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban.

22 De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta. 23 A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna. 24 Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét. 25 Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre.

A 2. csapás: a békák.

26 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. 27 Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom. 28 Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknőibe. 29 Sőt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra.”

8

1 Az Úr így folytatta Mózesnek: „Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák, és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot.” 2 Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét. 3 De a varázslók ugyanezt tették tudományukkal, és békákat hoztak Egyiptom földjére.

4 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Kérjétek az Urat, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a népet, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak.” 5 Mózes ezt felelte a fáraónak: „Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?” 6 „A holnapot” – felelte. Ő pedig így folytatta: „Történjék akaratod szerint: ebből majd megtudod, hogy senki sem hasonló Jahvéhoz, a mi Istenünkhöz. 7 A békák eltávoznak tőled házadból, szolgáidtól és népedtől, s csak a folyóban maradnak meg.”

8 Mózes és Áron eljöttek a fáraótól, Mózes meg az Úrhoz fohászkodott a békák miatt, amellyel elárasztotta a fáraót. 9 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a békák elpusztultak a házakban, az udvarokon és a földeken. 10 Rakásra hordták őket, s az ország bűzlött tőlük. 11 De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr előre megmondta.

A 3. csapás: a szúnyogok.

12 Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: nyújtsd ki a botodat, üss rá a föld porára, s az szúnyoggá változik egész Egyiptomban.” 13 Áron kinyújtotta kezét a bottal, és ráütött a föld porára. Erre szúnyogok lepték el az embereket és az állatokat. Egész Egyiptomban minden por szúnyoggá változott. 14 Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. 15 A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta.

A 4. csapás: a bögölyök.

16 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Holnap reggel, amikor a fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. 17 Ha nem engeded kivonulni népemet, akkor bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, alattvalóidra és házaidra. Az egyiptomiak házai tele lesznek velük, sőt, még a föld is, amelyen állasz. 18 Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban. 19 Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel.”

20 Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett a bögölyök miatt. 21 Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban.” 22 Ám Mózes ellenkezett: „Ezt nem tehetjük. Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség. Ha mi olyan áldozatot mutatnánk be, amelytől az egyiptomiak borzadnak, nemde, megköveznének bennünket? 23 Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tőlünk.”

24 A fáraó így válaszolt: „Elengedlek titeket, mutassátok be az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek értem is.” 25 Mózes ezt mondta: „Mihelyt eltávozom tőled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktől. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak.”

26 Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz. 27 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belőlük. 28 De a fáraó szíve újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet.

Zsolt 26

Az ártatlan imája
26

1 (Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg!
2 Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém!
3 Hiszen jóságodat szemem előtt tartom és igazságod szerint élek.
4 Nem ülök azok közé, kik a rosszat teszik, és az álnokokhoz nincsen semmi közöm.
5 Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm.
6 Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat.
7 Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet.
8 Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol.
9 Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel!
10 Erőszak tapad a kezükhöz, s jobbjuk kész a megvesztegetésre.
11 Én azonban ártatlanul élek, ments meg, Uram, és könyörülj rajtam!
12 Lábam egyenes úton jár, s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben.

Mt 17

Jézus színeváltozása.
17

1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. 2 Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. 3 S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 4 Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.”

5 Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” 6 Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. 7 Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” 8 Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.

9 A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!” 10 A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” 11 Így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. 12 Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.” 13 Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

A holdkóros meggyógyítása.

14 Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott előtte, 15 s kérte: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. 16 Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” 17 Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!” 18 Jézus ráparancsolt, s az ördög kiment belőle. A gyerek azonnal meggyógyult.

19 Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” 20 Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. 21 Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.”

Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.

22 Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják. 23 Megölik, de harmadnap feltámad.” Erre igen elszomorodtak.

A templomadó.

24 Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: „Mesteretek nem fizet templomadót?” 25 „De igen” – felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?” 26 „Az idegenektől” – válaszolta. Jézus így folytatta: „A fiak tehát mentesek alóla. 27 De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!”

dav
dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑