Március 25. – 25. nap

Kiv 4-6

A Mózesnek adott csodajelek. 4

1 Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” 2 Erre az Úr megkérdezte: „Mi van a kezedben?” „Bot” – felelte. 3 „Dobd a földre” – parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle. 4 Erre az Úr így szólt: „Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál.” Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében… 5 „Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.”

6 Azután az Úr újra megparancsolta: „Dugd a kezed a kebledbe.” Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. 7 Erre azt mondta neki: „Dugd a kezed újra a kebledbe.” Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része. 8 „Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. 9 De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.”

Áron Mózes tolmácsa.

10 Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” 11 Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? 12 Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” 13 Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.” 14 Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. 15 Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. 16 Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. 17 Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.”

Mózes visszatérése Egyiptomba.

18 Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: „Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még.” „Menj békével” – mondta Jetró. 19 Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek.” 20 Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte. 21 Az Úr így szólt Mózeshez: „Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó előtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet. 22 Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsőszülött fiam. 23 Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsőszülött fiadat.”

Mózes fiának körülmetélése.

24 Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni. 25 Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: „Valóban vérvőlegényem vagy.” 26 Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvőlegény.

Találkozás Áronnal.

27 Az Úr így szólt Áronhoz: „Menj Mózes elé a pusztába!” Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta. 28 Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt. 29 Mózes és Áron ezután elmentek és összegyűjtötték a véneket Izrael fiai közül. 30 Áron beszámolt mindenről, amit az Úr Mózesnek mondott. Ő meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket. 31 A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükről: meghajoltak és arcra borultak.

Első találkozás a fáraóval.
5

1 Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.” 2 A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.” 3 Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.” 4 Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” 5 A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?”

A munkafelügyelőnek adott utasítás.

6 A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: 7 „Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. 8 De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. 9 Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.” 10 A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: „Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát. 11 Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb.” 12 Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának. 13 A felügyelők azonban szorongatták őket: „Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát.” 14 Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: „Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?”

A héber munkavezetők panasza.

15 Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” 17 Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. 18 Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.”

A nép szemrehányása, Mózes imája.

19 Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik. 20 Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket. 21 Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.” 22 Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: „Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem? 23 Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet.”

6

1 Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani földjéről.”

Mózes küldetésének újabb leírása.

2 Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: „Én vagyok Jahve, 3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik. 4 De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik, 5 azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről.

6 Ezért közöld Izrael fiaival: Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem őket. 7 Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából. 8 Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr.” 9 Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka.

10 Akkor az Úr így szólt Mózeshez: 11 „Menj és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából.” 12 Mózes ezt válaszolta az Úrnak: „Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?” 13 De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.

Mózes és Áron családfája.

14 Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei. 15 Simeon fiai ezek voltak: Jemuel, Jamin, Ohad, Jachin, Cochár és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei. 16 Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gerson, Kehát, és Merári. Lévi 137 éves kort ért el. 17 Gerson fiai voltak: Libni és Simi, nemzetségeik szerint. 18 Kehát fiai voltak: Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Kehát 133 évet élt meg. 19 Merári fiai voltak: Machli és Musi. Ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint.

20 Amram Jokebedet, a nagynénjét vette feleségül. Ez Áront és Mózest szülte férjének. Amram 137 évet ért meg. 21 Jichar fiai Korach, Nefeg és Zichri voltak. 22 Uziel fiai pedig Misael, Elcafán és Zitri voltak. 23 Áron Elisebát, Amminadab lányát, Nachson nővérét vette feleségül, aki Nadabot, Abihut, Eleazárt és Itamárt szülte neki. 24 Korach fiai voltak: Asszir, Elkána, Abiaszáf. Ezek a korachiták családjai. 25 Eleazár, Áron fia Putiál egyik leányát vette feleségül, s az Pinchaszt szülte neki. Ezek a leviták családfői nemzetségeik szerint.

26 Ezek Áron és Mózes, akiknek az Úr megparancsolta: „Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom földjéről csoportjaik szerint.” 27 Ők beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ezek Mózes és Áron.

A meghívás történetének folytatása.

28 Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt, 29 azt mondta neki: „Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked.” 30 Mózes így válaszolt az Úrnak: „Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?”

Zsolt 25

Ima a veszély idején
25

1 (Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram,
2 Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam.
3 Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik.
4 Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre!
5 Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!
6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
7 Ne idézd fel többé ifjúságom bűneit és tévedéseit, jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
8 Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek.
9 Az engedelmeseket igazságban vezeti, az alázatosokat megtanítja ösvényeire.
10 Az Úr minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és törvényét.
11 Nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert súlyos!
12 Ki az az ember, aki féli az Urat? Annak megmutatja, mely utat válassza.
13 Lelke biztonságban élhet, gyermekei birtokolják a földet.
14 Az Úr titka azoké, akik félik őt, nekik nyilvánítja ki szövetségét.
15 Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a huroktól.
16 Tekints rám és könyörülj meg rajtam, mert elhagyatott vagyok és szegény!
17 Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból!
18 Lásd meg szorultságomat és ínségemet, s bocsásd meg minden bűnömet!
19 Nézd, mekkora elleneim száma, és mily ádáz a düh, amellyel gyűlölnek!
20 Óvd meg a lelkem és ments meg, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hozzád menekülök!
21 Ártatlanság és tiszta szándék legyen a kísérőm! Uram, tebenned remélek.
22 Szabadítsd ki, Uram, Izraelt minden szorongattatásából!

Mt 16

Jónás próféta jele. 16

1 Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. 2 Ezt válaszolta nekik: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. 3 Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni? 4 A gonosz házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza.

5 A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni. 6 Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” 7 Azok így tanakodtak egymás között: „Nem hoztunk magunkkal kenyeret.” 8 Jézus észrevette, s így szólt: „Kishitűek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek? 9 Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele? 10 Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze? 11 Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” 12 Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok tanításától.

Péter vallomása.

13 Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” 14 Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” 15 Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” 16 Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” 17 Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. 18 Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. 19 Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” 20 Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.

Az első jövendölés a szenvedésről.

21 Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. 22 Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.” 23 Megfordult és rászólt: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.

Az önmegtagadás.

24 Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. 25 Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. 26 Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? 27 Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint. 28 Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában.”

sdr
sdr

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑