Március 22. – 22. nap

Ter 46-48

Jákob útja Egyiptomba.
46

1 Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének. 2 Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: „Jákob, Jákob!” Ő felelt: „Itt vagyok!” 3 Azt mondta: „Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek, 4 és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!” 5 Ezután Jákob elindult Beersebából. Izrael fiai föltették atyjukat, Jákobot, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvitesse őket. 6 Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége. 7 Magával vitte fiait és unokáit, lányait és leányunokáit és egész nemzetségét Egyiptomba.

Jákob családja.

8 Izrael fiainak, akik Egyiptomba mentek, ezek a nevei: Jákob és fiai: az elsőszülött Ruben. 9 Ruben fiai voltak: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. 10 Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohád, Jachin, Cochár és Saul, a kánaánita nő fia. 11 Lévi fiai voltak: Gerson, Kehát és Merári. 12 Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul. 13 Isszachár fiai voltak: Tola, Puvva, Jasub és Simron. 14 Zebulon fiai voltak: Szered, Elon és Jachleel. 15 Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Aramban szült Jákobnak, s hozzá még leánya, Dina. Összesen harminchárom fiú és leány.

16 Gád fiai voltak: Cefon, Haggi, Suni, Ecbon, Eri, Arodi és Areli. 17 Áser fiai voltak: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, s a nővére, Szerach. Beria fiai voltak: Héber és Malkiel. 18 Ezek Szilpa fiai, akit Lábán lányának, Leának adott. Ő ezeket szülte Jákobnak. Összesen tizenhat személy.

19 Ráchelnek, Jákob feleségének fiai voltak: József és Benjamin. 20 Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki őket. 21 Benjamin fiai voltak: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naamán, Echi, Ros, Mupim, Huppim és Ard. 22 Ezek Ráchel fiai, akiket Jákobnak szült. Összesen tizennégy személy.

23 Dán fia Husim volt. 24 Naftali fiai voltak: Jachceel, Guni, Icer és Sillem. 25 Ezek a fiai Bilhának, akit Lábán leányának, Ráchelnek adott. Ezeket szülte Jákobnak. Összesen hét személy. 26 Jákob vérbeli leszármazottainak a száma, akik vele Egyiptomba átköltöztek, Jákob fiainak feleségei nélkül hatvanhat személyt tett ki. 27 Józsefnek két fia volt, akik Egyiptomban születtek. A Jákob házából való lelkek száma, akik Egyiptomba mentek, hetvenet tett ki.

József fogadja atyját.

28 (Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe, 29 József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott. 30 Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: „Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz.” 31 József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: „Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám. 32 Az emberek juhpásztorok, állattenyésztéssel foglalkoznak, s magukkal hozzák juhaikat, barmaikat és minden vagyonukat. 33 Ha tehát a fáraó hívat benneteket és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, 34 így válaszoljatok: Szolgáid állattenyésztéssel foglalkoznak gyermekkoruktól fogva mostanáig, mi és már atyáink is, hogy így Gósen földjén maradhassatok. Az egyiptomiak ugyanis irtóznak minden juhpásztortól.”

A fáraónál.
47

1 József elment, és jelentette a fáraónak: „Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak.” 2 Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak. 3 Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: „Mi a foglalkozástok?” – ezt felelték a fáraónak: „Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak.” 4 Azután ezt mondták a fáraónak: „Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak.” 5 A fáraó így válaszolt Józsefnek: 5 „Maradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé.”

5 Jákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: „Apád és testvéreid eljöttek hozzád. 6 Egyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!” 7 József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak. 8 Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: „Mennyi az éveid száma?” 9 Jákob így válaszolt a fáraónak: „Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit.” 10 Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől. 11 József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramszesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta. 12 József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.

József intézkedései.

13 Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség. 14 József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt. 15 Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult 16 és így szóltak: „Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk? 17 József ezt válaszolta: „Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret.” Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében.

18 Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: „Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk. 19 Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá.” 20 József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett. 21 Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig. 22 Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk.

23 József ezt mondta a népnek: „Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet. 24 De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket.” 25 Azok így válaszoltak: „Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt.” 26 József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.

Jákob végakarata.

27 Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek. 28 Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki. 29 Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: „Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban. 30 Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban.” 31 Ő így válaszolt: „Szavaid szerint fogok eljárni.” „Esküdj meg!” – mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.

József két fia.
48

1 A történtek után hírül vitték Józsefnek: „Nézd, atyád beteg.” Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. 2 Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” –, összeszedte erejét és felült ágyában. 3 Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. 4 Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak. 5 Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon. 6 Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről.

7 Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett.” 8 Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: „Kik ezek?” 9 József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” 10 Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte, 11 majd így szólt Izrael Józsefhez: „Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam.”

12 Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult. 13 Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket. 14 Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére – ugyanis keresztbe tette a kezét –, noha Manassze volt az idősebb. 15 Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet: „Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, 16 az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön.”

17 Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. 18 Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.” 19 De atyja vonakodott, és így szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak.” 20 Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: „Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz.” Így Efraimot Manassze elé helyezte. 21 Azután Izrael így szólt Józsefhez: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. 22 Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg.”

Zsolt 22

Az igaz szenvedése és reménye
22

1 (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.)
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?
3 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.
4 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.
5 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket.
6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.
7 De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
8 Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
9 „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!”
10 Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
11 A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
12 Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!
13 Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.
14 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.
15 Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben.
16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.
16 Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték,
16 és a halál porába fektettek.
18 Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak,
19 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.
20 Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
21 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
22 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
23 Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.
24 Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse!
25 Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.
26 A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.
27 A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!
28 A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse,
29 hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken.
30 Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.
31 Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek,
32 igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.

Mt 14,22-36

Jézus a vízen jár.

22 Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. 23 Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. 24 A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. 25 Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. 26 Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: 27 Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” 28 Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” 29 „Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. 30 Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” 31 Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?” 32 Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. 33 Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”

Gyógyítások Genezáret földjén.

34 Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. 35 Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket, 36 és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑