Március 21. – 21. nap

Ter 43-45

Jákob fiainak második útja.

431Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. 2Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: „Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra.” 3Júda így válaszolt: „Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.4Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát. 5Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek.” 6Erre Izrael így szólt: „Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?” 7Ezt válaszolták: „Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket.” 8Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: „Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is. 9Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget. 10Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna.” 11Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: „Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát. 12Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot. 13Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez. 14A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam.”

Találkozás Józseffel.

15A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak. 16Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: „Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek.” 17Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat. 18A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: „Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket.” 19Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították, 20és ezt mondták: „Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni. 21De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban. 22Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba.” 23De az így felelt: „Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket.” Azután kihozta Simeont hozzájuk, 24majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal. 25Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. 26Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. 27Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: „Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?” 28Így válaszoltak: „Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van.”29Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: „Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem.” Azután ezt mondta: „Isten fordítsa feléd kegyét, fiam.” 30Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát. 31Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: „Szolgáljátok fel az ételt! 32Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak. 33Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra. 34Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.

József pohara Benjamin zsákjában.

441József azután megparancsolta háza gondnokának: „Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba. 2Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt.” Az úgy tett, ahogy József parancsolta.3Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt. 4Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: „Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat? 5Hiszen uram ebből iszik és ebből szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!” 6Amikor az utolérte őket, elmondta nekik. 7Ők így feleltek: „Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek. 8Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából? 9Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak.” 10Az így felelt: „Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek.” 11Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét, 12és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat. 13Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba. 14Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre. 15József megkérdezte tőlük: „Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?” 16Júda így felelt: „Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi és az, akinél a poharat megtalálták.” 17Ő így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz.”

Júda közvetítése.

18Erre Júda hozzálépett és mondta: „Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval. 19Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek?20Mi így feleltünk uramnak: Van egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk. Az ő bátyja meghalt, így csak ő maradt anyjától. Ezért ő az apja kedvence. 21Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel. 22Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna. 23Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé.24Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait. 25Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni, 26mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk. 27Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült. 28Az egyik eltávozott tőlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam őt. 29Ha még ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi ősz fejemet. 30Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk, 31meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét. 32Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja előtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám előtt vétkemet, 33azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel. 34Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné.”

József megismerteti magát.

451Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: „Menjetek ki mindnyájan!” Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt. 2Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is. 3József így szólt testvéreihez: „József vagyok! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek. 4József így szólt hozzájuk: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Mikor közelebb mentek, ezt mondta: „József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 5De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket. 6Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak. 7De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön. 8Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén. 9Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett. 10Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt. 11Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied. 12Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok. 13Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!” 14Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában. 15Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele.

A fáraó meghívása.

16A hír eljutott a fáraó palotájába is: „eljöttek József testvérei”. A fáraó és szolgái örültek neki. 17A fáraó így szólt Józsefhez: „Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére. 18Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én Egyiptom földjének legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni. 19Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, ültessétek fel atyátokat és gyertek ide. 20Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tiétek.” 21Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra. 22Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak 300 ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát.23Hasonlóképpen atyjának is küldött 10 szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára. 24Azután elbocsátotta testvéreit és azok elindultak, miután figyelmeztette őket: Ne civódjatok az úton!” 25Elindultak tehát Egyiptomból és megérkeztek Kánaán földjére atyjukhoz. 26Hírül hozták neki: „József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén.” De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik. 27Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba. 28Izrael felkiáltott: „Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok.”

Zsolt 21

HÁLAÉNEK A KIRÁLYÉRT

211(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)
2Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong.
3Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését.
4Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél.
5Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre.
6Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted.
7Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el.
8Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni.
9Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod!
10Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz!
11Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül!
12Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak.
13Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled.

14Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!

Mt 14,1-21

Keresztelő János halála.

141Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. 2„Ez Keresztelő János – mondta szolgáinak –, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő.” 3Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. 4János ugyanis figyelmeztette: „Nem lehet a tiéd!” 5Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. 6Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. 7Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. 8Az – minthogy anyja előre kitanította – így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” 9A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda.10Lefejeztette hát Jánost a börtönben. 11Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. 12Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás.

13A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból. 14Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. 15Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” 16Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” 17„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. 18„Hozzátok ide!” – mondta, 19s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. 20Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. 21Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

 

dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑