Március 20. – 20. nap

Ter 41-42

A fáraó álma.

411Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna. 2Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten. 3Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára. 4A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. 5Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér,6utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek. 7Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. 8Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. 9Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: „Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. 10A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is. 11Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. 12Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. 13Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották.” 14A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. 15A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni.” 16József így felelt a fáraónak: „Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt.” 17A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. 18A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. 19Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. 20A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket. 21De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem. 22Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt, 23de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki. 24A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni.” 25József így válaszolt a fáraónak: „A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. 26A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. 27Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. 28Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. 29Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik. 30De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. 31Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségből, mert az nagyon nyomasztó lesz. 32Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. 33Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. 34Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. 35A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. 36A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt.”

József kitüntetése.

37A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. 38A fáraó így szólt szolgáihoz: „Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?” 39Azután a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. 40Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni.” 41A fáraó még ezt mondta Józsefnek: „Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek.” 42Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. 43Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. 44A fáraó még így szólt Józsefhez: „Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.” 45A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot. 46József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét. 47A föld hét éven át bőségesen termett. 48Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését. 49József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni. 50Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki. 51József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert – úgymond – „Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát.” 52A másodikat Efraimnak nevezte, mivel – úgymond – „Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén.” 53Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt, 54megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. 55Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond.” 56Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. 57Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.

József találkozása testvéreivel.

421Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: „Mit késlekedtek még? 2Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg.” 3József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni. 4Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert – úgymond – valami szerencsétlenség érhetné. 5Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség. 6József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte. 7József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: „Honnét jöttök?” „Kánaán földjéről – felelték –, hogy gabonát vásároljunk.” 8József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. 9József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: „Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit.” 10Azok így válaszoltak: „Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak. 11Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek.” 12De ő ellenkezett: „Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek.” 13Azok ezt válaszolták: „Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él.” 14József ezt felelte: „Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket! 15Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön. 16Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot. 17Ha nem – a fáraó életére! –, akkor kémek vagytok.” Azután három napig mindannyiukat őrizetben tartotta. 18A harmadik napon így szólt hozzájuk: „Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélő ember vagyok. 19Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiktek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhező családotoknak. 20De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok.” Azok úgy tettek. 21Később így szóltak egymáshoz: „Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás.” 22Ruben így szólt hozzájuk: „Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért.” 23Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük. 24Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette.

Jákob fiainak hazatérése.

25József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek. 26Ők pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak.27Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül. 28Így szólt testvéreihez: „A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban.” Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: „Mit tett velünk Isten?” 29Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt: 30„Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot. 31De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek. 32Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idő szerint atyánknál van Kánaánban. 33De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebből tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek. 34De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebből fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban.” 35Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek ők is, atyjuk is. 36Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: „Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek.” 37Ruben ezt válaszolta atyjának: „Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked.” 38De ő csak ezt hajtogatta: „A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond.”

Zsolt 20

IMA A KIRÁLYÉRT

201(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)
2A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve!
3Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged!
4Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves előtte égőáldozatod!
5Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet!
6Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet!
7Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében.
8Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.
9Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk.
10Uram, adj győzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk!

Mt 13,31-58

A mustármag.

31Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. 32Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”

A kovász.

33Ismét más példabeszédet mondott: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle.”

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

34Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. 35Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve.

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata.

36Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!” 37Így magyarázta meg nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. 39Az ellenség, aki veti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. 40Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. 41Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. 42Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 43Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

Az elrejtett kincs.

44A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.

A gyöngy.

45A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. 46Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.

A háló.

47Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. 48Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. 49Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, 50és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

A példabeszédek sorozatának lezárása.

51Megértettétek mindezeket?” „Igen” – felelték. 52Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.”

Jézus Názáretben.

53Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan. 54Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje? 55Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? 56S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?” 57És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” 58Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett.

 

dav
Hanmer Springs, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑