Március 19. – 19. nap

 

Ter 39-40

József Egyiptomban.

39 1Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. 2De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. 3Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog, 4azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. 5Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt. 6Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt. 7A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: „Hálj velem!” 8Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: „Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta. 9Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?” 10Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát. 11Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon, 12az megfogta a ruháját és így szólt: „Hálj velem!” De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott. 13Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott, 14összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: „Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. 15Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt.” 16És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. 17Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: „A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. 18De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt.” 19Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga – úgymond – így tett vele, haragra gerjedt. 20Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben. 21De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát. 22A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni. 23A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.

A tisztviselők álma.

40 1Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen. 2A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre, 3és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották. 4A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak. 5Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek. 6József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve. 7Megkérdezte a fáraó tisztségviselőit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: „Miért vágtok ma olyan bús arcot?” 8„Álmot láttunk – felelték azok –, és nincs itt senki, aki megfejtené.” József ezt mondta: „Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!” 9A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: „Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. 10A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak. 11A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam. 12József azt felelte, hogy ez a jelentése: „A három vessző három napot jelent. 13Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál. 14Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból, 15mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem.” 16A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: „Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. 17A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból.” 18József feleletül így szólt: „A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. 19Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad.” 20Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét. 21A főpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak. 22A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte. 23A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.

Zsolt 19

ISTEN NAGYSÁGA

19 1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)
2Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.
3A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.
4Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,
5a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak:
6mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját.
7Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el.
8Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi.
9Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet.
10Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak,
11értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél.
12Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem.
13De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!
14Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől.
15Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!

Mt 13,1-30

Jézus a hajóról tanít.

13 1Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. 2Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. 3Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: „Íme, kiment a magvető vetni. 4Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. 5Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. 6Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. 7Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. 8A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. 9Akinek füle van, hallja meg!”

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

10Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” 11„Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem. 12Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. 13Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. 14Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. 15Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. 16A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. 17Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

A példabeszéd magyarázata.

18Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! 19Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. 20A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, 21de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. 22A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. 23Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”

A konkoly.

24Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. 25Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. 26A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. 27A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? 28Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? 29Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! 30Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

 

dav
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑