Március 18. – 18. nap

 

Ter 36-38

Ézsau feleségei és gyermekei.

36 1Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai: 2Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hettita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horita Cibeon fiának lányát, 3továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát. 4Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt, 5Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. 6Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, egész háza népét, minden legelőállatát, minden háziállatát és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, s elköltözött öccsétől Szeir földjére. 7Vagyonuk ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy együtt maradjanak, és a vendéglátó ország sem bírta el őket sok vagyonuk miatt. 8Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is.

Ézsau utódai Szeirben.

9Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai: 10Ézsau fiainak utódai: Elifáz, Adának, Ézsau feleségének a fia. Reuel, Bászmátnak, Ézsau feleségének a fia. 11Elifáz fiai: Temán, Omár, Cefo, Gatam és Kenász. 12Timma Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt. Ő szülte Elifáznak Amaleket. Ezek Adának, Ézsau feleségének utódai. 13Reuel fiai ezek: Nachat, Szerách, Samma és Misza. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének utódai. 14Ezek pedig Cibeon fia, Ana lányának, Oholibámának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jalamot és Korachot.

Edom törzsfői.

15Ezek a törzsfők, Ézsau fiai: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai voltak: Temán törzsfő, Omár törzsfő, Cefo törzsfő, Kenáz törzsfő, 16Gatam törzsfő, Amalek törzsfő, akik Elifáztól származtak Edom földjén. Ezek Ada fiai. 17Reuelnek, Ézsau fiának fiai a következők: Nachat törzsfő, Szerách törzsfő, Samma törzsfő és Misza törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Reueltől származtak, Edom földjén. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai. 18Oholibámának, Ézsau feleségének fiai a következők: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Korách törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Oholibámától, Ana leányától, Ézsau feleségétől származtak. 19Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfők. Ez Edom.

A horita Szeir utódai.

20Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ana, 21Dison, Ecer és Disán. Ezek a horiták törzsfői, Szeir fiai Edom földjén. 22Lotán fiai: Hori és Heman. Lotán nővére Timna. 23Sobál fiai a következők: Alvan, Manachát, Ebál, Sefo és Onam. 24Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette. 25Ana gyermekei ezek: Dison és Oholibáma, Ana leánya. 26Dison fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. 27Ecer fiai ezek: Bilhán, Zaaván és Akan. 28Disán fiai: Uc és Aran. 29A horiták törzsfői ezek: Lotán törzsfő, Sobál törzsfő, Cibeon törzsfő, Ána törzsfő, 30Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő. Ezek a horiták törzsfői, törzsük szerint Szeir földjén.

Edom királyai.

31Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt izraelita király uralkodott. 32Edom királya volt Bela, Beor fia, városát pedig Dinhabának hívták. 33Bela meghalt, és helyette Jobáb kormányzott, Serah fia Bocrából. 34Amikor Jobáb király meghalt, helyette a temaniták földjéről való Husám kormányzott királyként. 35Husám meghalt, és helyette Adad kormányzott mint király, Badad fia, aki a midianitákat a Moáb-síkságon megverte. Városát Avitnak hívták. 36Adad meghalt, és helyette a masrekai Szamla kormányzott mint király. 37Szamla meghalt, és helyette a Rechobot-han-Nacharból való Saul kormányzott királyként. 38Saul meghalt, és helyette Baal-Hanan, Achbor fia kormányzott mint király. 39Baal-Hanan, Achbor fia meghalt, helyette Hadad kormányzott mint király. Városát Painak hívták. Felesége Mehetábel volt, a Me-Szachab-i Matred lánya.

Edomita törzsfők.

40Ezek Ézsau törzsfői, nemzetségük, lakóhelyük és nevük szerint: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetet törzsfő, 41Oholibáma törzsfő, Ela törzsfő, Pinon törzsfő, 42Kenáz törzsfő, Temán törzsfő, Mibcár törzsfő, 43Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája.

37 1Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.

IV. JÓZSEF TÖRTÉNETE

József és testvérei.

2Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. 3Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. 4Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. 5Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. 6Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. 7Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” 8Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. 9Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” 10Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” 11Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

Józsefet eladják.

12Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, 13Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. 14Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. 15Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” 16„Bátyáimat keresem – felelte –, mondd meg, hol legeltetnek?” 17A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. 18Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. 19Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. 20Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 21Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” 22Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. 23Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, 24őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. 25Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. 26Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? 27Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. 28Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. 29Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, 30visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” 31Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. 32Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” 33Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” 34Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. 35Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. 36A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.

Júda és Támár története.

38 1Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel. 2Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt. 3Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. 4Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte. 5Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte. 6Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. 7Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. 8Júda azt mondta Onannak: „Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.” 9Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. 10Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt. 11Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. 12Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. 13Mikor Támárnak megvitték a hírt: „Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni”, 14letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül. 15Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. 16Odament hozzá az út szélére és megszólította: „Gyere, veled akarok hálni.” Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: „Mit adsz, ha velem hálhatsz?” 17Küldök egy kecskebakot a nyájból” – felelte. Azt mondta: „Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd.” 18„Milyen zálogot adjak?” – kérdezte. Azt felelte: „A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz.” Neki adta, hált vele, és az teherbe esett. 19Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját. 20Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. 21Megkérdezte a helység embereit: „Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?” Azok ezt válaszolták: „Itt nem volt parázna nő.” 22Erre visszatért Júdához és mondta: „Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.” 23Júda így felelt: „Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.” 24Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” 25De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: „Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik.” És folytatta: „Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot.” 26Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele. 27Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében. 28Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: „Ez jött ki elsőnek.” 29De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: „Mihez csinálsz magadnak nyílást?” – és Perecnek nevezték. 30Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.

Zsolt 18

A KIRÁLY GYŐZELMI ÉNEKE

18 1(A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.)
2Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól].
3Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,
4akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől.
5Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek,
6az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.
7Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.
8Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.)
9Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].
10Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott.
11Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.
12Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.
13Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő.
14Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát.
15Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket.
16Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától.
17Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.
18Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam.
19A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.
20Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.
21Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.
22Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől.
23Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.
24Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam.
25Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.
26Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.
27A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.
28A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod.
29Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.
30Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.
31Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket.
32Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?
33Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat.
34Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.
35Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.
36Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem.
37Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.
38Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.
39Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.
40A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.
41Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem.
42Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.
43Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket.
44Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,
45és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet kerestek,
46az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból.
47Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének!
48Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem.
49Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál.
50Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek.
51Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.

Mt 12,22-50

A vak és a néma ördöngös.

22Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott. 23A nép ámulva kérdezgette: „Csak nem ő a Dávid fia?” 24Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: „Beelzebulnak, az ördögök fejedelmének nevében űzi ki az ördögöket.” 25Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. 26Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa? 27Ha én Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok. 28De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. 29Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát. 30Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór. 31Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot. 32Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Szentlélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon. 33Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni. 34Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól. 35A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő. 36Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. 37Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.”

Jónás próféta jele.

38Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” 39„A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván – válaszolta –, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. 40Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. 41A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás. 42Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon. 43Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. 44Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. 45Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.”

Jézus rokonai.

46Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. 47Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled.” 48De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám s kik a rokonaim?” 49Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! 50Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”

 

dav
Milford Sound felé, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑