Március 11. – 11. nap

 

Ter 21-22

Izsák születése.

21 1Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. 2Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. 3Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta. 4Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. 5Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. 6Sára így szólt: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.” 7Aztán folytatta: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút.”

Hágár és Izmael eltávolítása.

8Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. 9Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik. 10Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.” 11Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt, 12de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni. 13De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.” 14Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott. 15Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá. 16Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni. 17Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van. 18Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem.” 19Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek. 20Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett. 21Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.

Ábrahám és Abimelek.

22Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: „Isten veled van mindenben, amit teszel. 23Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol.” 24Ábrahám így válaszolt: „Megesküszöm.” 25De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek. 26Abimelek tiltakozott: „Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla.” 27Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással. 28Ábrahám azonban hét bárányt különállított a nyájból. 29Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet különállítottál?” 30Ő így válaszolt: „Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam.” 31Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak. 32Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére, 33Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.

Ábrahám áldozata.

22 1Ezek után az események után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. 2Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” 3Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. 4A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. 5Ábrahám azt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.” 6Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. 7Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Az válaszolt: „Igen, fiam!” 8Ez azt mondta: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” Így mentek tovább egymás mellett. 9Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte, a fa tetejére. 10Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. 11De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. 12Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” 13Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. 14Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „A hegyen, ahol az Úr gondoskodik.” 15Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, 16és mondta: „Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. 17Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövényét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. 18Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.” 19Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak, és együtt mentek vissza Beersebába. Ábrahám Beersebában maradt.

Nachor utódai.

20A történtek után hírül hozták Ábrahámnak: Milka is fiúkat szült testvérednek, Nachornak: 21Ucot, az elsőszülöttet és testvéreit: Buszt, Kemuelt, Aram atyját, 22Keszedet, Hászót, Pildást, Jidláfot és Betuelt. 23(Betuel nemzette Rebekkát.) Ezt a nyolcat szülte Milka Nachornak, Ábrahám testvérének. 24Reuma nevű mellékfelesége is szült, mégpedig Tebachot, Gachamot, Tachast és Maachát.

 

Zsolt 11

AZ IGAZ BIZALMA

11 1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: „Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”?
2Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék.
3Ha az alapfalak leomlanak, mit tegyen az igaz?
4Az Úr szent hajlékában lakik, az Úr az égben trónol. Szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az emberek fiait.
5Az Úr megvizsgálja az igazat éppúgy, mint a gonoszt, s aki a gonoszságot kedveli, azt gyűlöli lelke.
6Kénes esőt és égő parazsat hullat a bűnösökre, s perzselő szél lesz kelyhük osztályrésze.
7Mert az Úr igazságos és az igazságot szereti, az igazak látják majd meg arcát.

 

Mt 8,18-34

Jézus követése.

18Amikor Jézus látta maga körül a sokaságot, meghagyta, hogy keljenek át a túlsó partra. 19Akkor odalépett hozzá egy írástudó és azt mondta neki: „Mester, követlek téged, bárhová mégy is.” 20Jézus így válaszolt: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” 21Egy másik tanítványa kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat!” 22Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!”

A vihar lecsendesítése.

23Bárkába szállt, s tanítványai követték. 24Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. 25Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” 26Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. 27Az emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”

A gadarai ördöngösök.

28Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. 29Így kiabáltak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” 30Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett. 31Ezért az ördögök kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!” 32„Menjetek!” – mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt. 33A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt. 34Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat.

 

 

dav
Milford Sound, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑