Március 9. – 9. nap

 

Ter 17-18

Szövetség és körülmetélkedés.

17 1Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. 2Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak.” 3Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: 4„Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. 5Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. 6Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. 7Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. 8Neked és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.” 9Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te és utánad utódaid minden nemzedéken át. 10Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: 11Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. 12A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektől vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé. 13Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség. 14Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek előbőrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népből taszítani. Az megszegte szövetségemet.” 15Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. 16Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle.” 17Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? 18Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed előtt!” 19De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. 20De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. 21De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül.” 22Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett. 23Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte előbőrüket, ahogy Isten megparancsolta. 24Ábrahám 99 éves volt, amikor előbőrét körülmetélték. 25Izmael 13 esztendős volt, amikor előbőrét körülmetélték. 26Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül. 27Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektől vásárolt rabszolgákat is.

A mamrei jelenés.

18 1Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. 2Fölemelte szemét és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt 3és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. 4Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat és telepedjetek le a fa alatt. 5Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.” 6Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt.” 7Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. 8Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. 9Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” 10Az folytatta: „A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.” Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. 11Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. 12Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: „Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg.” 13Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: „Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? 14Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz.” 15Sára tagadta, és azt mondta: „Nem nevettem.” De ő így válaszolt: „Igenis, nevettél.”

Ábrahám közbenjárása.

16A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. 17Akkor az Úr így szólt: „Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? 18Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. 19Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki.” 20Ezért az Úr így szólt: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. 21Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.” 22A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. 23Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? 24Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? 25Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan.” 26Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.” 27Ábrahám folytatta és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. 28Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?” Így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.” 29Erre ő folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.” Ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” 30Ő újra szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.” Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.” 31Aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.” Így felelt: „Húsz miatt sem pusztítom el.” 32Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.” 33Ezt válaszolta: „Tíz miatt sem pusztítom el.” Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.

 

Zsolt 9

ISTEN MEGMENTI AZ IGAZAT

9 1(A karvezetőnek, oboára és hárfára – Dávid zsoltára.)
2Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.
3Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges.
4Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltűntek színed előtt.
5Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra.
6A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket.
7Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám,
8az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll.
9Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.
10Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.
11Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket,
12Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között!
13Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról.
14Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem!
15Hadd hirdessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél!
16A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az ő lábuk botlott.
17Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.
18Tűnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!
19De ő nem feledkezik meg soha a szegényről, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.
20Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé!
21Uram, töltsd el őket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy ők is csak emberek!

 

Mt 7

Az ítélkezés.

7 1Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! 2Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. 3Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? 4Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? 5Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!

A szent dolgok.

6Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

Az állhatatos ima.

7Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! 8Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. 9Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? 10Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? 11Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

Az aranyszabály.

12Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.

A szűk kapu.

13A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. 14Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

A hamis próféták.

15Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. 16Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? 17Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. 18Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. 19Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. 20Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. 21Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: 22Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – 23Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Hasonlat a sziklára épített házról.

24Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. 25Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. 26Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. 27Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

A beszéd hatása.

28Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, 29mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.

 

sdr

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑